Vallom, hogy kutatóként a feladataink közé tartozik a szigorúan vett tudományos munkán túl az ismeretterjesztés is, legyen az előadás, távcsöves bemutató, intézeti nyílt nap vagy a Kutatók éjszakája. (Különben meg a hivatalos foglalkozási leírás ennél cifrább dolgokat is feltételez a csillagászokról...) Mindezt Európában relatíve könnyű művelni - a népesség nagyobb része átesett valamilyen fokú tudományos oktatáson, például jó eséllyel eltalálja, hogy a Hold kőből van és nem sajtból. Vagy ha nem, akkor is hozzáférhet a megfelelő az információforrásokhoz. (És a nem megfelelőkhöz is ugyanúgy: félművelt világmegváltókkal sajnos nálunk is tele a padlás.)

Credits: K. Kolenberg

Vannak viszont a világnak nálunk kevésbé szerencsés régiói is, például Afrika jelentős része, különösen a nagyvárosoktól távoli vidékek. Kérdés, hogy egyáltalán mi köze a csillagászatnak a poros afrikai falvakhoz, hisz van elég más gondjuk? Több, mint azt elsőre gondolnánk. Számunkra a csillagos égbolt már nem jelent többet éjszakai látványosságnál, bár még azt is egyre sikeresebben nyomjuk el a saját fényeinkkel. A Száhel-övezetben viszont az éjszakai tájékozódástól a naptárig számos funkciót betölt a mai napig: a Fiastyúk feltűnése nyáron a hajnali égen például arra figyelmeztet, hogy már csak hat hét van száraz évszak kezdetéig. Ezek mellett természetesen rengeteg más jelenség, például meteorok (számunkra) mitikus jelentéssel is fel van ruházva. Csakhogy a modern csillagászat Afrikába is egyre inkább beteszi a lábát. A kontinens már rendelkezik egy 10 m-es kategóriájú óriástávcsővel, a SALT-tal, és a következő évtizedek egyik zászlóshajójának szánt Square Kilometre Array is lehet, hogy itt kap helyet.

A modern csillagászati (és azon keresztül a tágabb természettudományos) ismeretek terjesztésére a fejlődő országokban az IAU-nak is van stratégiai terve. Ennek egyik lényeges állomása volt a 2009-es Csillagászat Nemzetközi Éve, illetve a Galileoscope projekt. A galileoszkópok egyszerű, strapabíró és nagyon olcsó távcsövek, melyekkel bárki átélheti a Galilei-élményt, az eredetinél (vagy épp a híres "dióverőknél" is) jobb minőségben.  Ezek japán megfelelőjét ajánlotta fel Szekigucsi Kazuhiro, egy japán asztrofizikus belga kollégájának, Katrien Kolenbergnek, aki az IAU megbízásából Szenegál északkeleti vidékét járta be velük 2010 elején. És hogy mindez hogy zajlott, kiderül az alábbi videóból.

A szenegáli túra további részleteiről pedig a Science-ben is megjelent beszámolót érdemes elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.