Igazi Deep Impact: csodálatos felvételek a Hartley-2-ről
2010.11.04. 23:32
Sikeresen megközelítette második üstökösét a Deep Impact szonda: 700 km-re repült el a Hartley-2 apró magja mellett. Az űrszonda eredeti küldetése a Tempel-1 üstökös impaktorral való emlékezetes "bombázása" volt 2005-ben. Mivel az űrszonda sikeresen átvészelte ezt az eseményt, új célpontot kerestek neki. Az új, EPOXI névre keresztelt küldetés célpontja eredetileg a Boethin üstökös lett volna, de az menet közben eltűnt: feltehetően darabokra szakadt, így nem volt már mihez igazítani a pályát. Az új küldetés nem csak üstökösökkel foglalkozott: az enyhén defektes nagyfelbontású kamerával fedési exobolygós csillagokat is monitoroztak menet közben. A követkető jelölt végül a 103P/Hartley-2 lett, melyhez 2010. november 4-én ért el az űrszonda. Az előzetes vizsgálatok alapján az égitestet 2 km hosszú, elnyúlt tekebábu formájúra becsülték. A "krumpli" forma mellett ez a kettős bumszli jellegű "kutyacsont" típus is igen gyakori kisbolygók és üstökösök között.
Éder Iván felvétele a Perzeusz Ikerhalmaz mellett elhaladó 'tökösről. Nem mellesleg APOD is volt.
A Deep Impact megközelítés alatti, távoli felvételein jól látszott, hogy a mag igen aktív, erős jetek, anyagkilövellések vannak rajta, lásd például ezt a videót. Ez a nagy aktivitás végül csodálatos látványt eredményezett a közeli felvételeken:
Ha pedig az öt közeli képből animációt készítünk:
Ezek talán a legjobb felvételek egy üstökösmagról mindeddig. Sokkal jobb a felbontásuk, mint a Giotto bélyeg-méretű, illetve a VEGÁ-k nem valami részletes képei a Halley-ről. Továbbá semmi szükség fotoshop-trükkökre ahhoz, hogy egyszerre látszódjanak a jetek és a megvilágított felszín, mint a Borrelly vagy a Wild-2 esetén. Itt együtt van minden a nyers képeken: keskeny, lokalizált jetek tucatjai, százméteres sziklák a felszínen. Egy gyanús alakzat, talán becsapódási kráter az animáción a felénk forduló végén. Nagyon sima felületű nyereg a két "fej" között. Már ezekből is rengeteg mindenre lehet következtetni.
Feltehetően az üstökösmag fő tömege a két "fejben" koncentrálódik, és a "sugárzóbb" produkálhatja a távolról is megfigyelt erős aktivitást. Ilyen alakú volt egyébként a Deep Space 1 által lefotózott Borrelly üstökös is. A nyereg maga csak törmelék lehet, ami besodródott középre. Ez a törmeléknyak a többi "kutyacsont" kisbolygónál is megfigyelhető: a feltételezések szerint legtöbbször egy széttöredezett égitesttel van dolgunk, ahol a tömeg nagy része két érintkező, szinte egymás körül keringő félbe koncentrálódik. Alighanem a nyereg sima felülete egyben ekvipontenciális felület is, vagyis azonos mértékű gravitációs erő "szintvonalát" követi, a törmelék finomsága folytán szinte folyadékként elsimít, kitölt minden egyenetlenséget. A két fej valamivel sűrűbb összetétetelű, de saját gravitációjuk önnön gyengeségét jelzik a mindenfelé kiálló hatalmas (relatíve: néhány tíz-száz méteres) kősziklák. Pont ezek a jellegzetességek voltak megfigyelhetőek a még kisebb Itokawa kisbolygón is. Alant egy montázs a két leghasonlóbb objektummal. A méretek nincsenek egyeztetve! A Borrelly a valóságban négyszer nagyobb, az Itokawa négyszer kisebb a Hartley-nál.
Közben, ahogy a fentieket bepötyögtem, megjelent az első némileg feldolgozott kép is az esti sajtótájékoztatón, némi kontraszt-adjusztációval, hogy jobban látszódjanak a jetek. Ez az üstökös mindenhol szelel:
A legérdekesebb, hogy nem csak a napsütötte oldalról indulnak ki anyagcsóvák, hanem az éjszakairól is! Ezek legjobban a bal felső részen látszódnak, illetve végig az éjszakai oldal mellett: amelyek nem visszakövethetőek a felszínig, mert ott árnyékban vannak, távolabb viszont látszanak a napfényben. Az általános üstökös-kép szerint az éjszakai oldalnak csendesnek kéne lennie és mindig a napsütötte rész aktív - de egy ennyire aktív égitest elképzelhető, hogy a sötétben is tovább pöfékel, még amíg be nem fagynak a források.
Jó sok munkát fog adni a kutatóknak ez a megfigyelés, annyi szent. A mérnöki oldalát tekintve, az elrepülés elképesztő pontossággal zajlott, 2 másodpercen és 3 km-en belül volt a legközelebbi pont az előre tervezetthez képest. A Deep Impact még nem végzett teljesen, jelenleg 15 percenként készít egy-egy felvételt, váratlan kitörés esetleges megfigyelésére. Ez a monitorozás, lassuló ütemmel, november 30-ig zajlik, onnan egyelőre még nem dőlt el, mi lesz az űrszondával. Újabb pályamódosításra már nincs elég üzemanyagra, de orientációra még egy darabig igen. Jelenleg a NASA várja a javaslatokat a lehetséges folytatásra. Mi meg várunk a nagyfelbontású felvételek dekonvolúciójára: ha lettek sikeresen rekonstruálható darabok, akkor még többet tudhatunk meg erről a fura kis üstökösről.
És persze az égi mechanika fura játékaként hamarosan a Tempel-1-et is viszontlátjuk: a Stardust a NExT (New Exploration of Tempel-1) misszióként 2011. február 5-én mindössze 200 km-re repül majd el a Deep Impact által megbombázott 'tökös mellett. Ez lesz az első eset, hogy egy üstököst újra meglátogat egy űrszonda, illetve a remények szerint immár pontosabb képet is kapunk arról, mekkora lyukat is ütött bele az impaktor. 2014-ben pedig eljön a Rosetta és a 67P/Churyumov-Gerasimenko (Cherry Gary) üstökös ideje. Zárásként egy Tempel-1 fotó, csak mert szép:
© Gordan Ugarkovic, az egyik legjobb képbuherátor űrbuzi a neten
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ebzon 2010.11.05. 09:29:36
lifelike 2010.11.05. 10:06:01
Lone Starr (törölt) 2010.11.05. 10:14:16
Sonka Nery 2010.11.05. 10:27:49
- irányítsák bele a züstökösbe, lesz jó nagy bummmm :)
Adam West 2010.11.05. 10:44:52
bioLarzen 2010.11.05. 11:14:46
Gyönyörű képek, valóban. Még az olyan, abszolút laikusoknak is, mint én.
bio
jet set 2010.11.05. 11:42:28
TetraB 2010.11.05. 12:32:59
