Ma ötven éve, 1958. január 31-én indított először sikeresen műholdat az Egyesült Államok. A Szputnyik-I fellövését követően hatalmas nyomás nehezedett az USÁ-ra, hogy minél kisebb lemaradással induljanak az űrért folytatott harcban. Az ötvenes években mind a hadsereg, mind a haditengerészet fejlesztett rakétákat. Az elsőbbséget a haditengerészet Vanguard-programja kapta, még 1955-ben: nekik kellett felbocsájtani az első műholdat. A Vanguard azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: 1957. december 6-án, két hónappal a Szputnyik-1, és egy hónappal Lajka kutya után került sor a mindössze másfél kilós Vanguard TV3 indítására. A rakéta dicsőséges útja alig több, mint egy méterig tartott, ahonnan visszazuhant az indítóállványra, és felrobbant. Az USA újabb hatalmas pofont kapott.



A Szputnyik fellövése után a hadsereg 1955-ben leállított Orbiter-programját is feléleszették, a cél pedig meglehetősen merész volt: 90 nap alatt műholdat juttatni a Föld köré. A rakétát az ABMA (Army Ballistic Missile Agency), a műholdat a JPL (Jet Propulsion Laboratory) készítette. Mindkét szervezet nagy neveket tudhatott magának: a Jupiter-C ballisztikus rakéta átalakítását Wernher von Braun irányította, míg a műhold, az Explorer (Felfedező) tudományos programját James van Allen felügyelte. A megfeszített munkának meg is lett a gyümölcse: ötven évvel ezelőtt a Juno-I-nek keresztelt hordozórakéta sikeresen Föld körüli pályára állította az Explorer-I-et.



A műhold jóval fejlettebb volt a Vanguard TV3-nál, ami főleg annak volt köszönhető, hogy tízszer olyan nehéz lehetett, 14 kg. Ebbe már belefért a rádióadón túl egy sugárzásmérő, hőmérők és mikrometeorok számolására szolgáló mikrofon is. Ennek köszönhetően a műhold komoly tudományos felfedezést is tett. A sugárzásmérő általában a várt mennyiségű kozmikus sugárzást mérte, de máskor "kiakadt", nulla értékeket sugárzott. Van Allen feltételezte, az ok a Föld mágneses terében foglyul ejtett töltött részecskék övezetén való áthaladás lehet: a számláló egyszerűen "kisült" az erőteljes sugárzástól. Az Explorer-III később pozitív mérésekkel igazolta is a feltételezést. Az öveket a felfedezőről van Allen-öveknek nevezték el. Ez az 1958-as Nemzetközi Geofizikai Évnek is egy nagy felfedezése lett. A műhold május 23-ig sugárzott, mire az elemei lemerültek.



Az Explorer-I-el az Egyesült Államok is beszállt az űrversenybe, a többi pedig már történelem. Annyit még: a Vanguard-program, bár összességében nem ért el nagy eredményeket (11-ből három sikeres indítás), de rekordot azért tart: az 1958. március 17-én fellőtt Vanguard-1 vált a legidősebb Föld körül keringő mesterséges égitestté. Az előtte indult Szputnyik-1 és -2 valamint az Explorer-I mind megsemmisült már a légkörben, a Vanguard-1 már majd' 50 éve rója köreit.


----------

Forrás:
http://www.jpl.nasa.gov/explorer
Wikipedia