A Bush-program (visszatérés a Holdra és Marsutazás) 2004-es meghirdetésekor többen a NASA végét jósolták. Azóta eltelt két év, fejlesztik az Orion űrhajót, de a vélemény maradt, a többi NASA-program pedig elsorvad.

Amerikában is biztosan uborkaszezon van, ezért valaki ismét tollára vette a témát (lásd linket a lap alján)- legalábbis nem találtam közvetlen kiváltó okot a cikkre. Tartalma viszont érdekes, az elmúlt két év ugyanis igazolni látszik az előrejelzéseket. Az alábbiak csak néhol szó szerinti fordítások, más forrásokból is válogattam.

Az amerikai kormány és a NASA vezetése által kijelölt út keskeny, a programok többségét feláldozza a "nagy cél" érdekében. 2015 és 2020 között újra embert akarnak juttatni a Holdra. Ehhez öt év alatt egymilliárd dollár támogatást kap a NASA, viszont 11 milliárdnyit a saját költségvetéséből kell más programoktól átirányítania.

Ez több programot is veszélybe sodor.

Ezek közül legnagyobb a Nemzetközi Űrállomás építése és használata (bár ez a Bush-programtól függetlenül is kudarc). Az űrrepülőgépet 2010-ig ki akarják vonni a forgalomból, ezzel a Szojuz marad az egyetlen személyszállító űrhajó, a Progressz és az ATV pedig a teherszállító űrhajók - egyiknek sincs akkora kapacitása, mint az űrrepülőgépnek, amellyel teljes modulokat lehet felvinni (bár itt meg kell jegyezni, hogy ez az általános vélemény kicsit sántít, mivel a Zvezda és Zarja modulokat Proton rakétával indították, és a Zarja saját hajtóműve segitségével dokkolt). Az eredetileg tervezett űrállomás teljesen sosem lesz kész.

Ráadásul az űrállomás sosem volt teljesen kihasználva. Jelenleg 3 fő tartózkodik rajta, ami csak minimális kutatási munka elvégzésére elegendő. A NASA szerint 2,5 fő kell a karbantartásra, így 0,5 fő marad  a kutatásra. Az eredeti tervek szerint 6-7 főnek kéne dolgoznia, de ehhez még csak papíron létező mentőűrhajókat tételeztek fel (amelyek fejlesztése azóta se haladt előbbre, bár most már külső cégek is pályáznak). Jelenleg egy Szojuz dokkol állandó készenlétben, hogy veszély esetén visszahozza a legénységet. Hat űrhajóshoz már két Szojuz (és még egy dokk) kéne, ami újabb jelentős költség lenne (A Szojuzokat félévente cserélni kell, ezt úgy oldják meg, hogy a mentőűrhajóval térnek vissza, és a következő legénységet szállitó űrhajót parkolják le mentőnek).

Az egésszel az a probléma, hogy az űrállomás építését a rajta végzett tudományos kísérletekkel, valamint az építés és működtetés során szerzett technológiai tapasztalatokkal indokolták. Ebből az első jelentősen le lett építve (illetve eredetileg is kevés volt), pedig ezt tartották fontosabbnak (az építési tapasztalat önmagában semmit sem ér, csak ha újabb űrállomást akarunk épiteni). Az űrügynökségeken és partnereiken kívül külső ipari cégek, kutatóintézetek és egyetemek is hasznot húzhattak volna a kutatásokból, sőt a céges megrendelések pénzt is hoztak volna. A tervezettnél azonban jóval kevesebb kutatást végeztek, ezek többsége a hosszú-tartamú űrutazás hatásainak vizsgálata, ami a Hold-programmal, érthető okokból, prioritást kapott (más programoknak viszont most évekig nincs esélyük). Az Alpha Magnetic Spectrometer részecskefizikai kísérletet, a Centrifuge Accomodations Module egységet (amiben kísérleteket lehet végezni 0,01g és 2g gyorsulás között), a Habitation Module-t (ami négy űrhajósnak adott volna szállást, fürdőszobát, konyhát) és a két Russian Research Module-t (orosz kutatómodul) törölték a tervekből (némelyiket még a kilencvenes években). A jelenlegi tervek szerint 2010-ig befejezik az épitést és 2016-ig üzemelne az állomás. A Habitation Module és mentőűrhajó nélkül (valamint a Shuttle 2010-es kivonásával) azonban még kérdéses, hogy el fogják-e érni a hatfős létszámot és tudnak-e értékelhető tudományos munkát végezni. (A CEV nem fog munkába állni, mire kivonják a Shuttle-t.)

Amerikában gyakran eloforduló vitatéma, hogy mire is költi a kormány az adódollárokat, így a NASA is igyekszik (több-kevesebb sikerrel, lásd közelmúlt botrányai) a public image-t fenntartani - hiszen a szenátorok is nagyobb eséllyel szavaznak meg támogatást annak, amiről úgy vélik, hogy népszerű a lakosság körében (bár ez nem a legerősebb erő...). Ezért nem csoda, hogy az eredeti cikk szerzője szerint az ISS kihasználatlansága "an inexcusable waste of the monies American taxpayers have invested in the ISS", vagyis az amerikai adófizetők pénzének megbocsáthatatlan pocsékolása. A NASA becsült költsége az űrállomással kapcsolatban (építés, karbantartás, küldetések) 1993-2017 között 100 milliárd dollár körüli.

Vannak persze, akik védik a programot. Egyesek szerint ez ugródeszka a Hold- és Mars-programhoz (de ezt nem szokták bizonyítani), mások szerint a spin-off, vagyis az űrtechnológia földi elterjedése is jelentős. A közvélekedéssel szemben azonban sem a tépőzár, sem a hordozható számitógépek nem az űrkutatás során lettek kifejlesztve. A NASA ISS spin-off oldala nem éppen egy milliárd-dolláros ipart sejtet.

A NASA első A betűjét jelentő aeronautikai fejlesztőközpontokat is megnyírbálták. Kevésbé ismertek, de alapvető kutatást végeztek a repülés terén, hajtóműveket, szerkezeteket, épitőanyagokat, vezérlőrendszereket stb. fejlesztettek, amiket ma a polgári és katonai repülésben széleskörűen használnak. Hajdani úttörő szerepükből mára a sor végére kerültek. Pedig más fontos szerepük is volt: az Apollo program idején a repülésfejlesztési központokból toborozták a menedzsereket. Ma komoly fejtörést okoz a program-szervezés terén tapasztalt vezetőket találni, és ez mutatja a hatását a NASA hatékonyságában (a terjeszkedő bürokrácia és imkompetens vezetők káros hatásairól már többen írtak, főleg a Challenger és Columbia kapcsán).

A földfigyelő programok is rossz helyzetben vannak, pedig általában ezek előkelő helyen szerepelnek az űrtevékenység hasznát bemutató előadásokban (a távközlés, műsorszórás és navigáció mellett). Amerikában például a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) és az USGS (US Geological Survey) a NASA-tól függ a technológia terén. Így például a Landsat programban valószínűleg kiesés lesz 2010 után, amikor nem lesz működő műhold a programban. Az NPOESS környezetfigyelő műhold tervezett 2010-es inditását 2014-re valószínűsítik a megszorítások miatt, a 2006-ra tervezett, a régi és új generációt összekötő NPP küldetés is 2009-re tolódott. (Majd kénytelenek lesznek együttműködni az ESA-val és a JAXA-val, amelyek több földfigyelő műholdat készülnek indítani a következő években.)

A Space Science Board of the National Academies (tudományos tanácsadó szervezet) 2005-ös jelentése szerint "a NASA földkutató programjainak megvalósíthatóságát komolyan veszélyezteti a gyorsan csökkenő költségvetés, amely már elfogadott, nagy tudományos és társadalmi fontosságú küldetésektől is megvonta a támogatást." A következő évtizedre 14 új földmegfigyelő programot javasolnak a NASA-nak, de ezekre egyelőre esélytelen támogatást kapni.

A Naprendszer-kutató szondák is nehezebben kapnak támogatást, emlékezzünk a New Horizons Plútó-szonda hányattatásaira. Igaz, a Mars-utazás miatt a kétévente esedékes Mars-szondák kellő támogatást kapnak. A Hubble űrtávcső utolsó szervízküldetését (2007 aug. 8.) is nagyon nehezen hagyták jóvá, miután a New Horizons esetéhez hasonlóan több tudományos társaság tiltakozott.

Érdekes a cikk befejezése. A szerző szerint úgy látszik, hogy "az egyetlen módja annak, hogy a rendnek és stabilitásnak legalább a látszatát visszahozzák a NASA programjaiba az, hogy a Kongresszus átvegye a kezdeményezést és vezetést, és egyensúlyt teremtsen a kutatási programok között. A központokban és az alvállakozóknál véghezvitt intézkedések nemsokára visszafordíthatatlanok lesznek és a NASA elveszti a hagyományos kutatási területeken élvezett előnyét. Az űrrepülőgép 2010-es kivonásáról szóló döntést azonnal újra kell gondolni, mielőtt visszafordíthatatlan lesz. ... A Shuttle az egyetlen módja annak, hogy teljesen ellássuk az űrállomást legénységgel és felszereléssel, amíg az új űrhajó elkészül, ami egy eléggé bizonytalan időpont."

Miután amellett érvelt, hogy az űrállomás felesleges pénzkidobás volt, mégis úgy véli, hogy érdemes lenne üzemeltetni (bár arra nem jöttem rá, hogy az űrrepülőgép hogyan segítené a legénység létszámának növelését, hacsak nem akarnák huzamosabb ideig dokkolva tartani, amire nem tervezték, mert csak akkor lehetne szállás és mentőhajó is). Persze lehet, hogy csak a befektetett pénzből szeretne minél többet viszontlátni, ami érthető törekvés. Ugyanakkor sokan vannak, akik nemcsak az ISS-t, hanem az egész STS programot is eleve elhibázottnak tartják, de ez már más cikkek témája. A kongresszus szerepéről vallott véleménye is elég érdekes. Nem vagyok annyira tisztában az amerikai viszonyokkal, mint neki kéne, de amit hallok róla, az alapján a kongresszustól várni bármiféle összetartást és vezetést eléggé naiv dolog. A szerző hirtelen elfelejtette volna, hogy az általa bírált NASA vezetési stilus a kormányzattól érkezett, amelyet alkotó párt a kongresszus egy jelentős részét adja? (És a másik fele sem túlzottan érdekelt az űrkutatásban. Jellemző módon mindkét párt egymást szokta vádolni egy-egy program befagyasztásáért - erről volt egy aranyos cikk, de most nem találom.)

UI. Érdemes elolvasni ezt a 2002-ből származó NASA-kommentárt. Ha jól értem, a válaszadó ürge NASA-s, "Space Station expert". Ennél szerintem bármelyik hazai csillagászszakkörös jobbat alkotna (tudom, persze, itt a PR volt a lényeg). A szöveg megérdemel egy külön cikket, hamarosan jön a fordítás.

Forrás:
Space-travel.com
International_Space_Station@Wikipedia
Nasa költségvetési grafikon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.