Pénteken indulhat a Juno
2011.08.04. 15:53
Már az Atlas-V hordozórakétán várja a pénteki (08.05.) startot a Jupiterhez a NASA űrszondája. A Juno a New Horizons után a második New Frontiers, vagyis közepes méretű bolygóközi küldetés lesz, és az óriásbolygó szerkezetére, felépítésére, keletkezésére fog koncentrálni. A Juno nem lesz olyan eyecandy misszió, mint a Cassini, vagy a Mars roverek, mivel a hangsúly nem a fényképezésen alapuló tudományon lesz. Olyannyira, hogy a szigorúan vett tudományos műszerek között nincs is látható fényben működő kamera. De azért nem maradunk teljesen fotók nélkül, oktatási és public outreach céllal azért felkerült a JunoCam, egy meglehetősen egyszerű, színes, nagylátószögű kamera. Ez a Jupiter felhőzetét, elsősorban a bolygó pólusait fogja fotózni, már ameddig ellenáll a sugárzásnak. Holdak megörökítését viszont ne nagyon várjuk, nincs benne a tudományos programban, és a JunoCam nagy látószögből eredő kis felbontása és az űrszonda poláris pályája sem alkalmas ilyesmire. Esetleg a Io-n lehet majd a vulkáni aktivitást ellenőrizni.
Credits: NASA/Kim Shiflett
Fel lesz viszont szerelve minden más földi jóval:
- Microwave Radiometer - A mikrohullámú detektor a felhőrétegben fogja mérni a víz és az ammónia eloszlását, illetve a hőmérsékleti profilt, le egészen kb. 200 bar nyomásig. Eddig méréseink csak 22 baros mélységig voltak, a Galileo légköri szondája ott adta fel a harcot. Egyben azt is vizsgálja, milyen mélységig ér le a légköri cirkuláció.
- Jovian Infrared Auroral Mapper - A JIRAM egy közeli infravörösben dolgozó képalkotó spektrográf, ami a bolygó hűsugárzását méri, illetve a magnetoszféra és a bolygó kölcsönatását és kémiáját vizsgája az aurora területeken. Plusz forró foltokat, ahol az átlátszóbb légkörön lelátni mélyebbre.
- Polar Magnetosphere Suite - ez összesen négy különböző műszert takar, melyek a magnetoszférát vizsgálják. A Jovian Aurora Distribution Experiment (JADE) és a Jupiter Energetic Particle Detector Instrument (JEDI) egy-egy részecskedetektor, a Waves rádió- és plazmahullámokat mér majd, az Ultraviolet Spectrograph (UVS), egy UV képalkotó spektrográf pedig magukat az jupiteri sarki fényeket fogja megörökíteni.
- Magnetometer - az egyik napelemsor végén, az utolsó tábla helyén található sörnyitó végén van a mágneses tér erősségét és irányát mérő detektor.
- Gravity Science - a Jupiter gravitációjának mérésére a rádióantenna szolgál: a kibocsátott jel Doppler-eltolódásából lehet majd meghatározni pontosan a bolygó tömegeloszlását.
A startot követően a Juno 2013 őszén még egyszer elrepül majd a Föld mellett, energiát gyűjtve a Jupiterig. Mivel nincs komoly kamerával felszerelve, a kisbolygóövön is szunyókálva fog átrepülni, nem lesz aszteroida-randevú. 2016 júliusában ér végül a Jupiterhez.
Alig fogja érinteni a sugárzási öveket, bár a magnetoszféra azokon kívül is kemény próbának fogja kitenni.
A Juno elnyúlt poláris pályán fog keringeni a bolygó körül. Először egy 107 napos átmeneti pályára áll, amit egy keringés után rövidítenek le a végleges, 11 napos keringési idejűre. A pericentrumban 5000 km-re lesz csak a felhőtetőtől, közelebb, mint eddig bármi. A poláris és elnyúlt pálya előnye, hogy így jórészt elkerüli a Jupiter sugárzási öveit, bár azokon kívül is kap azért terhelést rendesen. 33 keringéssel, vagyis egy évvel később pedig még közelebb viszik majd a pályáját - bele a bolygóba, megsemmisítve az űrszondát, nehogy kikapcsolása után az Europán vagy más holdon kössön ki.
Jó nagy napelemekkel lesz ellátva. A Jupiter úgy ötször messzebb van a Naptól, mint a Föld, így a napsugárzásból egységnyi felületen kinyerhető energia csak huszonötöde az itteninek. Credits: NASA/Jack Pfaller
A startra a tervek szerint pénteken 11:34 EDT-kor kerülhet sor, ami ha jól számolom, nálunk 17:34 lesz (CEST). Ha valamiért elmaradna, akkor hosszabb csúszás is elképzelhető, hála az arra bóklászó Emily trópusi viharnak. A Spaceflight Now-on már most is lehet nézegetni a rakétát, és a NASA TV-n meg a poszt írásakor épp a CGI Juno száll a Jupiterhez és okos emberek beszélnek róla. Godspeed Juno!
Az Atlas-V kigördül a starthelyre. A New Horizons után ez a második eset, hogy a legerősebb, 551-es konfigurációt használják (5 m sugarú orrkúp, 5 gyorsítórakéta, 1 hajtóműves Centaur második fokozat, az 552-est meg még nem kérte senki). Credits: Jim Adams
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.