Így látják az oroszok a Napot
2009.12.01. 21:10
Még januárban indult útnak az orosz Koronasz-Foton műhold, az "újorosz" tudományos űrprogram első csillaga. Az orosz gazdaság egyre erőteljesebb fellendüléséből lassan elkezd valami megjelenni az űrkutatásban is, nem valami sok, de talán a folyamat első képviselője ez a napkutató űrszonda. Lehet, hogy érdemes lesz leporolni az orosztudást, már akinek van?! Nekem például már nincs.
Központi csillagunkat mindenesetre így már egész armada figyeli, amerikai, európai és japán műszerek , mint a SOHO, TRACE, RHESSI, STEREO, Hinode, plusz azok, amik nem képalkotó naptávcsövek. És most már orosz illetve indiai technika is, társbérletben. A legizgalmasabb műszer a Koronaszon a TESIS ultraibolya-röntgen képalkotó spektrométer, ez öt különböző detektorral felszerelt naptávcső a műhold főműszere. Mondjuk nagy kár, hogy az elmúlt években szinte nullára zuhant a napfoltok száma, illetve a Nap aktivitása. Szerencsére néha megjelenik ez-az:
A NOAA 1025 napfoltcsoport távoli ultraibolya fényben, az ionizált hélium (He II) 304 Angström hullámhosszú vonalában.
A NOAA 1019 foltcsoporthoz tartozó koronahurkok, nyolcszorosan ionizált vasatomok (Fe IX) 171 Angströmnél lévő vonalában, az extrém UV és a lágy röntgen sugárzás határán. Ezen a hullámhosszon kb. egymillió kelvin hőmérsékletű plazmát látunk.
A TESIS-nek korrekt angolra fordított honlapja is van, a Project's Diary részt érdemes átböngészni. A tovább után három, sorozatfelvételekből összeállított videót is találtok.
Az új, most kezdődő napfoltciklus első komolyabb aktív régiója befordul a látóirányunkba. A foltokat a megfelelő oldalon lévő STEREO szonda már előbb meglátta, így a szimultán észlelő Koronasz és a Hinode is tudta, mire számítson.
Részleges napfogyatkozás július 22-én. A Nap azért kóvályog a látómezőben, mert az űrszonda egy Nap-szenzorral tartja magát irányban, ami igyekszik a legfényesebb forrás felé betájolni az űreszközt. Mivel a Hold jó darabot kitakar, természetesen a fényes forrás helyzete is módosul. Egyébként azon kívül, hogy ha sokszor nézi meg az ember, elszédül, komolyabb veszélyt is jelenthet egy ilyen esemény. A rendkívül sikeres Yohkoh űrszondát egy gyűrűs napfogyatkozás alkalmával sikerült elveszteni, miután nem érzékelte jól a Nap irányát, és addig forgolódott mindenfelé álló napelemtáblákkal, hogy teljesen lemerültek az akksijai. Ráadásul már több fogyatkozást végigészleltek vele korábban, tehát nem a tapasztalatlanság volt a hiba oka.
Végül egy másik mozgalmas felvétel. Igazán derekas méretű protuberanciát, a koronában lebegő hidegebb anyagfelhőt dobott ki a mágneses erővonalak szeszélye a bolygóközi térbe. Az ilyen események mozgatórugója nem tökéletesen ismert, van amikor egy fler hatására szabadul el a fentebb lebegő protuberancia, van hogy "magától", valamilyen mágneses átrendeződéstől.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Redrick Schuchart 2009.12.01. 23:48:06
www.tesis.lebedev.ru//upload/files/
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2009.12.02. 10:41:49
Ződgyík 2009.12.04. 14:17:00
Legalább a tudományban alig vannak országok.