Az Ares első darabja Canaveral-on
2008.11.04. 22:40
Az első kézzelfogható rész, az Ares-I második fokozatát szimuláló "vasdarab" érkezett meg a Cape Canaveral űrközpontba. Nem egy bonyolult szerkezet, mindössze 11(!) fő darabból áll, és az első tesztrepülésen fog az éles első fokozat fölé kerülni. Magára a misszióra meglepően korán, már jövő nyáron sor kerül, nem árt tudatosítani az emberekben (meg az új elnökben) hogy keményen dolgoznak a fiúk.
Az Ares-I-X misszió során a legalapvetőbb rendszereket fogják tesztelni, az első fokozatot, szeparációt, irányítást. Az első fokozat sem lesz ám teljesen kóser, a szilárd hajtóanyagú hajtóműben öt helyett csak négy üzemanyag-szegmens lesz, az űrsikló SRB-jéhez hasonlóan (vagy hogy, nem vagyok egy SRB-expert...). Aztán négy év csend, és 2013-ban jöhet a következő teszt, valódi, de még motor nélküli második fokozattal, kamu Orionnal és mentőrakéta-teszttel.
És akkor jusson eszünkbe, hogy a SpaceX már jövőre reptetni akarja a teljes Falcon-9-et, 2011-re pedig a Dragon űrkapszula is indulhat az ISS-hez. Az érdekes lesz, mikor a NASA egyszerre fog állami pénzt költeni rakétatervezésre és mellette rakétabérlésre Elon Musk-tól... Bár még mindig jobb alternatíva, mint az oroszoknak csengetni folyton a Szojuzokért.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2009.02.17. 17:50:03
tvk · http://kodzaj.blog.hu 2009.02.20. 09:29:59
vajon mi az oka, hogy ilyen nagy átmérőjű visszatérő kapszulát csinálnak? Nekem az tűnne logikusnak, hogy inkább hosszabb legyen a kabin, mint pl. egy kisbusz. Ezt elvinnék a meglévő keskenyebb rakéták, fölfelé menet pedig kisebb lenne a légellenállása. Vagy ennyire fontos a visszatérésnél a nagy keresztmetszet?
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2009.02.21. 17:23:25
Amellett a keresztmetszettel lehet játszani, a fő szempont a súly. A rakéták elég hamar átérnek a legnagyobb légellenállást generáló szakaszon (-> lásd max Q, stb), de utána még igencsak kell sebességet gyűjteniük a keringés eléréséhez. Ha megnézel egy random startot mutató videót, látszik, hogy a rakéta néhány tíz km-ig emelkedi csak közel függőlegesen, amíg átér a légkör legsűrűbb részén, de közben lassan "befordul", és onnan javarészt oldalirányban repül. Ott a kicsit nagyobb vagy kisebb keresztmetszet már nem játszik.
Pont emiatt sokkal nagyobb kihívás az orbitális repülés, mint a szuborbitális. Mint "feldobni" valamit (pár)száz km magasra és hagyni visszaesni, vagy ott még oldalirányba felgyorsítani többtízezer km/h-ra (vagy ~10 km/s-re).