A Nemzetközi Űrállomás négy giroszkópjának időleges túlterhelése miatt egy órát csúszott az Atlantis űrhajósainak első űrsétája. Nem fogok most arról írni, mit is csinálnak, egyrészt ezt már leírtam, másrészt mások is leírták.


Az űrséta maga 6 és fél óra hosszan fog tartani. Igen hosszú, figyelembe véve a körülményeket, ám ennél is ismerünk hosszabbat: 2001-ben az STS-102 során Voss James Shelton és Helms Susan Jane majdnem kilenc órát töltött a nagy semmiben.

Az űrséta

A cikk írásának időpontjában nagyjából az űrséta közepén tartunk. Jól haladnak az űrhajósok a munkával, a space.com legutóbbi jelentése szerint 40 perccel a tervezett idő előtt járnak. Végeztek az összekötő elem kicsomagolásával (hővédő fóliákat bontottak le a számítógépről, és lökték ki a világűr hideg ölébe), huzalozásával. Jim Reily az új napelemtáblák tartódobozait viszi a helyükre, amíg partnere, Danny Olivas a radiátorral bíbelődik. Az S3/4 elemeket már korábban felhelyezték, az űrrepülőgép robotkarjának hála. Az S a "starboard side"-t, vagyis jobb oldalt jelent. Az S4 szegmens egy csuklóval csatlakozik az S3-hoz, így a később rá csatlakozó napelemek állását a Nap állásához lehet igazítani, a maximális energia kinyerése érdekében.

Fizikai korlátaim miatt nem tudok mindig friss információval szolgálni, érdemes a space.com közvetítését nézegetni.

Így hajnali kettő felé azon gondolkodom, hogy miért nem képesek referenciákat adni a nagyobb netes információforrások, mint pl. MTI?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.