Mint múltkor írtam, ha minden rendben megy az Elektro-L meteorológiai műholddal, az megnyitja az utat az új Navigátor platformra épülő orosz csillagászati műholdak előtt is. A Szovjetunióban már a nyolcvanas években is készült két, meglehetősen nagy űrtávcső, a gamma- és röntgentartományban dolgozó GRÁNÁT illetve a lágy röntgen és ultraibolya fényben észlelő Asztron. A következő generációt képviselő Szpektr (Spektrum) sorozatot még a nyolcvanas évek végén álmodták meg, mint nagyméretű űrtávcsövek együttesét - nagyon hasonlóan a NASA által létrehozni kívánt Great Observatories programhoz. Az első tagja az oroszul Szpektr-RG, nemzetközileg hol Spectrum Röntgen-Gamma, hol Spectrum X-Gamma (SRG / SXG) néven ismert obszervatórium lett volna.

 

Szpektr-RG / SRG / SXG (első felvonás)

A rengeteg műszerrel, öt különböző távcsővel és két teljeségbolt-monitorral felszerelt monstrum igen széles nemzetközi kooperációban épült, 20 intézet közreműködésével egy tucat országból. Csakhogy az oroszok sehogy sem tudták teljesíteni a maguk részét, hiába irányították szinte az összes űrkutatási költségvetésüket (ami eleve túl kevés volt) ebbe a projektbe. Az ígért start '96-ból szép lassan 2003-ra csúszott, és 2002-ben végleg halottnak nyilvánították az SRG-t. A megépült műszerek nagy része raktárba vagy múzeumba került, mint például a féltonnás, brit vezetéssel épült JET-X röntgentávcső. Üdítő kivétel volt viszont az Tel-Aviv University által készített TAUVEX UV-távcső, melyet továbbfejlesztettek, és az indiai GSAT-4 műholdon tavaly majdnem repült is (végül szerencsére nem - az ugyanis felszállás közben megsemmisült).

 

Így nézett volna ki a műszerekkel teletömött, hatalmas SRG röntgen- és gammatávcső.

 

   

A félkész SRG az NPO Lavocskin szerelőcsarnokában. A nagy drapp huzat alatt a SODART (Soviet-Danish Röntgen Telescope), a fekete alatt a JET-X (Joint European Telescope - X-ray) található. a Még több - nem valami jó minőségű - fotó itt található.

 

Hogy némileg kárpótolják partnereiket, az orosz kormány felajánlott egy Proton rakétát az európai INTEGRAL gamma-űrtávcső részére. Sőt, jó pár orosz tudós is gyorsan átnyergelt a süllyedő hajóról ehhez a projekthez.

 

Szpektr-R / Radioasztron

Aztán ahogy az orosz gazdaság lassan kezdett kilábalni a SZU összeomlása után maradt gazdasági csődből, a tudományos programokba is kezdett visszacsordogálni némi rubel. Az SRG kimúlásával viszont a vezető csillagászati projekt a Szpektr-R (mint rádió) vagy más néven Radioasztron lett. A műhold egy jókora, 10 méteres rádióantennával fog vizsgálódni négy különböző hullámhosszon, és földi rádiótávcsövekkel együttműködve űr-VLBI, vagyis nagy bázisvonalú interferometrikus méréseket végez majd. Ilyen műholdakkal, mint amilyen a japán HALCA is volt, a Föld átmérőjénél is nagyobb bázisvonallal lehet dolgozni, jóval felülmúlva szögfelbontásban (képalkotásban nem feltétlenül) az adaptív optikával felszerelt, látható fényben dolgozó óriástávcsöveket is. Ha minden jól megy az Elektro-L-el, és a Navigátor platform bizonyít, májusban már repülhet is. A Radioasztronnal az Űrvilág mát részletesen fogalkozott további infókért oda tessék fáradni (1., 2., 3.).

 

A Radioasztron antennája a szerelőcsarnokban. Összecsukva fog utazni, és az űrben kell majd kinyitni - méghozzá milliméterre pontosan, hogy a legrövidebb hullámhosszon is optikailag megfelelő legyen a felület.

 

Szpektr-RG / SRG / SXG (második felvonás)

Ugyan a prioritást elvesztette, de az SRG-ről azért nem mondtak le végleg az oroszok. Az eredeti, monumentális elképzelésekhez képest azért jóval karcsúbb lett, végül csak két műszer, a német eROSITA és az orosz ART-XC röntgentávcsövek kaptak helyet rajta, melyek nagy látómezőikkel égboltfelmérő vizsgálatokat végeznek majd. A jelenleg működő nagy röntgentávcsövekhez, mint a Chandrához és az XMM-Newtonhoz képest kisebb felbontással, de sokkal nagyobb látómezővel fognak rendelkezni a műszerek.

 

Az SRG új inkarnációja. A baloldali, szélesebb "vödör" lesz az eROSITA, a jobboldali keskenyebb az ART-XC.

 

Az SRG tehát elsősorban teljeségbolt-felmérést végez majd röntgentartományban, de mód lesz egyedi észlelések készítésére is választott objektumokról. A tudományos célkitűzések között a "szokásos" témák szerepelnek: az Univerzum nagyskálájú szerkezete és a sötét energia, a szupermasszív fekete lyukak fejlődése, az első csillagokból keletkezett szupernovák kimutatása, tejútbeli csillagok flerjeinek és koronáinak vizsgálata, porkorong mögött rejtőző aktív galaxismagok illetve központi fekete lyukak vizsgálata. A startra a mostani állapotok szerint 2013 elején kerülhet sor, és a Naptól átellenes oldalon lévő L2 Lagrange-pontba küldenék, ahol a például a Herschel is van, vagy ahova a JWST megy majd, ha elkészül.

 

Szpektr-UV / WSO/UV

A harmadik szereplő a Szpektr-UV (vagy World Space Observatory Ultraviolet, WSO/UV), mely szintén nemzetközi kooperációban készül. Az 1,7 m-es távcsővel szerelt műhold a 100-300 nm-es hullámhossz-tartományban fog dolgozni, kis- és nagyfelbontású illetve képalkotó spektrográfok segítségével. Bár a Hubble is rendelkezik ultraibolyában működő detektorral, de a WSO/UV lesz az eddigi legnagyobb méretű, célzottan UV tartományban működő űrtávcső. Kutatási területei a kozmológiai vizsgálódásoktól a galaxisok csillagpopulációin és kölcsönható kettőscsillagokon át bolygó- és exobolygó-légkörökig fognak terjedni - majd ha elkészül. A start jelenleg 2014-re van tervezve, de az orosz űrkutatás helyzetét és a beígért indítási időpontok és megvalósult startok kapcsolatát tekintve, maradjunk abban, hogy ebben az évtizedben valamikor. Addig is a GALEX honlapján lehet nézegetni, hogyan fest az Univerzum ultraibolyában.

 

 

Szpektr-M / Millimetron

A legtávolabbi terv a hideg Univerzumot milliméteres, szubmilliméteres és távoli infravörösben vizsgáló Millimetroné. A projekt jelenleg orosz-olasz kooperációban készül, és az elképzelések szerint egy 12 méteres, a RadioAsztronhoz hasonlóan kihajtogatott távcső lesz, melyet egy sokrétegű hővédő pajzs tart majd 4,5 Kelvin hidegen, természetesen az L2 pontban.

 

A Millimetron indításkori és végleges felépítése, az aktuális tervek szerint. A sok színes lap a hővédő pajzs, az alatt kap helyet a Navigátor egység és a napelemek.

 

Maga a távcső és a detektorok egy szétnyíló rácsos oszlop végén kapnának helyet. Miután a rádió tartomány rövidhullámú széle is beleesik az érzékelők hatókörébe, a hideg objektumok, mint az Oort-felhő mellett nagyenergiájú folyamatokat is vizsgálni fog majd, mint akár szupernehéz fekete lyukak eseményhorizontjához közeli folyamatok fizikája. A Millimetron ugyanis nem csak önállóan fog észlelni, hanem űr-interferometriára is alkalmas lesz például az ALMA hálózattal együttműködve. Csak hát az ALMA sem készült még el, hát még a csak papíron és vázlatokon létező Millimetron...

Így fest a szép új orosz űrcsillagászati jövő. És ez még nem minden: a Koronasz-Foton naptávcső rövid, de sikeres működése után már tervezik az utódját, valamint több kisebb projekt is fut, mint a Gamma-400 gammaműholdé. Meglátjuk, végül mi valósul meg a sok ötletből.

A bejegyzés trackback címe:

https://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr72605805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KGyST · http://repules.tumblr.com 2011.01.26. 14:54:43

Ez a mikrohullámú interferometria izgalmas dolog, ha belecsúszik az infravörösbe, exobolygó-észlelésre is alkalmas lehet. Kérdés, h milyen jellemző bolygó (felszíni) hőmérsékletig "lát el" a távcső, lehet, hogy belelóg majd a hideg, de távoli nagybolygók tartományába.

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.01.26. 15:21:37

@KGyST: hát, a Millimetront egészen 0.02 mm-től tervezik, az ALMA viszont csak 0.3 mm hullámhossztól fog működni, az 150 ill 10 K-nak felel meg. Viszont interferometria más távcsövekkel (SPICA, JWST?) még játszat ebből a szempontból.

MTom 2011.01.26. 23:41:07

Egy hülye kérés következik, de talán érthető lesz.

Érdekesek az információk (nem csak ebben a posztban) az egyes csillagászati és űrkutatások konkrét céljairól: exo-bolygók felfedezése, a sötét energia kutatása, galaxis keletkezéséről információk gyűjtése, stb.
Viszont mi, "földi halandók", ezt nehezen tudjuk elhelyezni, mire is jók ezek a mindennapjaink, elképzelt jövőnk szempontjából.
Az exo-bolygó kutatásra szokták mondani, hogy ennek célja a jövőben esetlegesen földi életre alkalmas bolygók keresése. Ez így már kicsit érthetőbb: "ha megtelik a föld/tönkretesszük/stb., akkor át lehessen majd oda menni" :-)

A kutatási irányok gyakorlati hasznosíthatóságáról érdekes lenne egy poszt: milyen lehetőségeket nyithatnának meg bizonyos felfedezések, amelyeket bár előre nem lehet pontosan látni, de bizonyos lehetőségek latolgatására bizonyára van lehetőség.

Nem sci-fi-t szeretnék, nem vad álmodozást, de egy tudományos alapokra helyezett közeli "jövendölés", a csillagászok közötti esélylatolgatás megoldható lehetne?

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.01.27. 17:16:23

@MTom: azt szögezzük le, hogy a csillagászat szinte teljes egészében alakutatásnak minősíthető, és így gyakorlati hasznosíthatóságról csak igen korlátozottan lehet beszélni. Ez igaz minden alapkutatási területre, és lehet ugyan jóslatokat tenni, de azt semmi nem garantálja, hogy be is jönnek majd, vagy pedig abban a formában jelennek meg. Ugyanígy a csak a fizika tudományterületről számos példát lehetne mondani, hogy csak az LHC-t és a Higgs-bozont említsem. Csakhogy az alapkutatás készíti elő a terepet az alkalmazott tudományokban illetve a alkalmzott technológiában látható fejlődésnek.

A csillagászat tehát alapkutatás, a természet pontosabb, alaposabb leírását célozza, és az ösztönös kíváncsiság hajtja. Történetileg persze volt közvetlen haszna is, a legfontosabb a navigáció, főleg a tengereken, de a pontos időszámítás még a 20. század elején is erősen függött a csillagászattól. Hogy csak egy példát mondjak, a M.Kir. Vasút a CsKI kertjében álló meridiánházból kapta az időjelzést, ami pontosan tartotta az óráit. Kicsit később a csillagászati-űrkutatási fényképezéshez fejlesztették ki a CCD-technológiát (digikamera), vagy épp rádiócsillagászati detektorok fejlesztései kerültek át pl mobilokba. A Naprendszer kutatása, Nap, kisbolygók jelentette veszélyek felmérése, vagy a csillagászathoz azért némileg kötődő műhold-technológia is sokat nyom a latban. És persze egy csomó fizikai, sőt kémiai (pl. hélium felfedezése) eredmény a csillagászatból származik.

Ettől függetlenül, nem szeretem, amikor kényszeresen méricskélni kell, hogy egy adott terület hány százalékkal tette/teszi jóvá, vagy fogja jobbá tenni az életünket. A (természettudományi) alapkutatásba mindig könnyű belerúgni, pl költségvetési alapon, de miért ne tehetnénk meg akkor mással? A szórakoztató iparra elköltött csilliók, háború és a hozzá kapcsolódó fejlesztések, de akár a művészetek és filozófia esetén is feltehetnénk ezt a kérdést, hogy csak pár példát mondjak.

Szóval, hogy meg is válaszoljam a kérdésedet: "egyszerűen" azért kutatjuk, mert ott van, és tudni akarjuk a magyarázatát. És így válaszolni tudunk olyan, egyszerű(nek tűnő) kérdésekre, hogy mi a Nap, mi a Föld és a többi bolygó, mi a Tejút, mik a csillagok, miért, mióta, hogyan kerültek oda, és meddig fognak létezni. Honnan ered mindez, hova tart és veszélyes-e ránk nézve. Mi van, ki van rajtunk kívül odakint a világegyetemben. Az eredmény pedig az, hogy vannak válaszok, egyre több és egyre pontosabbak, méghozzá a megfigyelt valóságot leíró válaszok, és nem csak összetákolt mitológiák, fantazmagóriák és vakhitet követelő kinyilatkoztatások.

Végül, ha némi ingerültség sugárzik a válaszomból, az még véletlenül sem neked szól! Hanem mindannak, mindazoknak, akik ezt kérdés nélkül elutasítják, nem képesek felfogni vagy elfogadni. Amikor a(z alap)kutatásra szánt pénznek kitalálják a jobb felhasználását (segítsünk helyette Afrikán vagy mittudomén), pedig a kutatás általában, elsősorban hosszútávon többet termel a belefektetett pénznél, és eleve nevetségesen alacsony összegekről van szó. Vagy amikor okostojások a tudomány és technika minden vívmányát felhasználva (áram! számítógép! internet! fűtött szoba! műholdas technológia! mobiltelefon!) osztják az észt, hogy ezt a tudomány nevű bizniszt be kéne zárni úgy egészében, mert szerintük bűzlik, és különben is irgumburgum. Akkor ideges leszek.

Aztán nézegetem kicsit mondjuk a Cassini felvételeit, (pl: www.flickr.com/photos/ugordan) egy általunk épített szerkezetét, ami úgy másfélmilliárd km-re tőlünk kering egy másik bolygó körül, és évek óta stabilan olyan képeket és megfigyeléseket végez, hogy rendszeresen az államat keresem... akkor megnyugszom és folytatom szerény hozzájárulásom a csillagászat tudományához.

MTom 2011.01.27. 23:42:06

@lacalaca:
Köszönöm a választ! Teljesen rendben van!

A mérnök agyam máshogy jár a dolgokon, érdekes összevetni egy kutatóéval.

Engem nem a világ horizontjának nyitása, hanem a saját vagy egy csoport közös, leadott teljesítménye motivál igazán. Ha valamit csinálok/unk egy adott módon, hogyan lehet azt a jövőben egyre jobban, tökéletesebb, egyszerűbben megtenni.

Az életünk folyamatos problémák halmaza, ezen problémákra adott válasz visz előre minket. Nem tudom, hogy ezt nevezik-e igazából alkalmazott tudománynak, de szerintem igen.

Pl. Nagyon lelkesedtem a gondolatért, amikor arról olvastam, hogyan készítettek már sokan sörös-dobozokból napkollektort.
www.sorkollektor.hu/?page_id=2 (sajnos a lényeg már előfizetéses lett :-( ). Már gyűlnek a dobozok, lesz ilyen nekem is a tetőn. :-)))

Aztán azon kapom magam, hogy már azt számolgatom, nyáron lehetne-e egy légtechnikai csőben összegyűjtött forró levegőt hasznosítani egy szélkerékkel. Számolgattam, de sajnos csak nagyon nagy méretben működne. (Keresgélés közben pedig kiderül, hogy ki is találtak már ilyet: meconnues.org/napkemeny-magyar.php?PHPSESSID=49327cfbc39427bfd1e7a039d0364b0a ) :-))))

Vagy pl. már szervezkedek épületgépész ismerősömmel, hogy ilyet csináljunk (pár napja találtam):
video.google.com/videoplay?docid=797446823830833401#

Ez is elindította már a vezérhangyát a fejemben, lesz ebből még két szintet egyszerre befűtő tömegkályha. Kell hozzá majd egy kályhaépítő szakember is, de majd megszervezem, ez is a megoldandó probléma része...

Vagy pl. az asszonynak nemrég egy vektografikus szabásminta-készítő programot írtam, az is jó agytorna volt. Egy megszerzett tudást más célokra felhasználni, ez is nagy kihívást jelent nekem.

Természetes, hogy első sorban ezeket saját célra indítom, ölök bele energiát. De az ilyen kísérletek tovább vihetők, lesznek belőle további követők, más embereket is inspiráló beszélgetések, vagy akár szélesebb körben terjeszthető know-how is.
Ha meg némi anyagi haszon is jön vele, az csak hab a tortán. :-)

Engem ezek vonzanak igazán, és azt hiszem, ezek a különbségek köztünk így vannak jól!

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.01.30. 11:24:47

@MTom: így igaz. És mérnökök nélkül a (legtöbb) kutató is csak félkarú óriás lenne. ;) Sőt, ahogy írtam, gyakran kutatási célú fejlesztések kerülnek át a hétköznapokba, mint a CCD.

molnibalage 2011.01.31. 09:39:20

Remélem nem baj, hogy itt kérdezek.

Sosem tudtam elképzelni, hogy a realtíve sűrű anyagcsoportosulások - galaxisok -mikép tisztították ki gravitációjukkal az űrt. Vagy nem ez történt? Alapból "anyagcsomók" voltak és azok lettek még sűrűbbek?

Az is fura, hogy távolról nézve milyen fényeges a gázhalmazok és galaxisok, de az egyik szélén csücsülve közelről milyen halvány.

Még egy csillag közelében a galaxisban is nagyon ritka az anyag jelenléte. Milyen elképesztően ritka lehet a csillagközi vagy galaxisközi tér?

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.01.31. 16:50:53

@molnibalage:
"Alapból "anyagcsomók" voltak és azok lettek még sűrűbbek?"

Valahogy úgy. A jelenlegi kozmológiai standard elmélet alapján a kezdeti, mikroszkópikus skálájú sűrűségfluktuációkat "fújta fel" az infláció makroszkópikus méretűvé. Aztán a gravitáció már gondoskodott róla, hogy a kezdeti sűrűsödések tovább sűrűsödjenek, a ritkább részek meg üresedjenek, ezt a Millenium Simulation is megmutatta:
www.mpa-garching.mpg.de/galform/millennium/

A legsűrűbb csomókban jöttek létre a galaxishalmazok és -szuperhalmazok.

"Az is fura, hogy távolról nézve milyen fényeges a gázhalmazok és galaxisok, de az egyik szélén csücsülve közelről milyen halvány."

Ez a véges febontóképesség miatt van így: a Tejút itt van az orrunk előtt, és igen nagy felületen oszlik el a fénye, míg egy távoli galaxisé kisebbre koncentrálódik. A detektorunk viszont csak meghatározott (tér)szögű felbontást képes elérni, így messzebbi galaxisban több csillag zsúfolódik egy pixelre. Ezt egyébként kihasználják távolságbecsléskor is!

Itt egy példa, egy közeli törpegalaxisról, ami már annyira közel van, hogy szétbomlik csillagokra és a felületi fényessége borzasztó kicsi:

hubblesite.org/gallery/album/entire/pr2004031b/web_print/

"Milyen elképesztően ritka lehet a csillagközi vagy galaxisközi tér?"

Hát bizony az. :) Gyakorlatilag csak a galaxisok esetén teljesül, hogy a méretük összemérhető az egymástól mért távolságukkal, két szomszédos csillag egy galaxison belül átlagosan iszonyú messze van egymástól. (Kettőscsillagokat kivéve ;).

molnibalage 2011.01.31. 19:14:50

@lacalaca: Erről matematikus és Grand Canyon este jut eszembe, mikor megkérdezik tőle, hogy mire jó a matematikia. Errő ő úgy felel.

Ez a kérdés olyam, mintha valaki a Grand Canyon mellett állna és megkérdezi, hogy mire jó az? Nem lenne kedved lerúgni a szikláról..? :)

gezakekazeg 2011.04.06. 04:15:05

@lacalaca:

Csak egy aprosag, vedd ki a link vegerol a zarojelet, mert igy nem mukodik. Nyilvan sokaknak evidens, de hatha nem mindenkinek.

Kitartast a munkadhoz es a honlaphoz, ez a blog volt a legelso, amit a kedvencek koze mentettem.

gezakekazeg 2011.04.06. 04:15:46

@gezakekazeg: marmint a kommentben a flickr link vegerol.

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.04.06. 06:32:56

@gezakekazeg: köszönöm! Itt a link, mert utólag már nem lehet szerkeszteni a kommenteket: www.flickr.com/photos/ugordan