K2, alaptábor

2013.11.30. 12:43

Egyre inkább körvonalazódik, mit lehet kezdeni a Kepler űrtávcsővel, most, hogy csak két lendkereke maradt működőképes. Az már biztos, hogy az eredeti területet nem fogja tovább észlelni, hanem némileg változni fog a munkamódszere. A harmadik lendkerék hiánya miatt a Nap sugárnyomása elforgatja az egész űreszközt, ezért olyan pozíciót kellett neki találni, ahol ki tudja egyensúlyozni ezt a hatást. Emellett az sem árt, ha hosszabb időn át ugyanazt is látná az égboltból.

kepler-2nd-light_sm2.jpg

Az sem mindegy, hogy a távcső bal- és jobboldalát hogy süti a nap. A teljes infografikáért klikk a képre!

Az új, egyszerűen K2-nek elnevezett küldetés az Ekliptika, vagyis a Föld pályasíkja mentén fog vizsgálódni. (A kettes szám jelen esetben nem csak a 2.0-ás programra, hanem a két lendkerékre is utal.) Apró bökkenő, hogy a Napot is e mentén látjuk az égen egy év alatt körbejárni: emiatt a Kepler csak kb. 83 napig tud egy adott égterületet megfigyelni. A kezdő időpont az, mikor már kellő napfényt tudnak a napelemek gyűjteni ferdén hátulról, a záró pedig, mikor ferdén elölről már közel kerül a látómezőhöz a Nap, és problémás lesz a távcső belsejébe jutó szórt fény. Azért fog egyébként fenékkel előre repülni, mert ellenkező esetben felénk nézne, és az igen fényes Föld ide-oda szambázna a látómezőben.


kepler-2nd-light_sm1.jpg

Persze a Kepler továbbra sem lesz képes az egész, 96 megapixelt lefedő felvételeket elmenteni, továbbra is csak kiválaszott csillagok képeit fogja rögzíteni. Ehhez pedig ki kell választani azokat a csillagokat, látómezőnként 10-20 ezret, amik leginkább érdeklik a kutatókat. Minket többek között az RR Lyrae típusú csillagok érdekelnek, így ezekre koncentráltunk. Elsőként a Simbadot túrtuk fel. A Simbad a csillagászok egyik fő információforrása: hatalmas mennyiségű égitest adatai, mérései, bibliográfiája előkereshető vele. Persze a Simbad messze nem teljes. Szerencsére az RR Lyrae csillagok fényváltozása meglehetősen jellegzetes, így automata pipeline-okkal is viszonylag könnyen kiszűrhetőek. példának okáért a kisbolygókat kereső Catalina Sky Survey és LINEAR programok felvételeiről is rengeteget katalogizáltak. Összességében olyan hatezer detektálást gyűjtöttem össze, de ezek közül még ki kell szűrni azt a néhány száz csillagot, amik több katalógusban is felbukkannak.

kepler-2nd-light_targets_sm.png

Ismert RR Lyrae csillagok az ekliptika-menti tíz fokos sávban, ebből lehet majd válogatni. A két lyuk az a terület, ahol a Tejút sávja metszi az Ekliptikát: ezeket a kisbolygókereső programok elkerülik, mert túl sűrűn vannak a csillagok. A nagy, sűrű háromszög az OGLE projekt által vizsgált égrész a Tejút központi dudora irányában: a mikrolencsézés kereséséhez nekik pont, hogy nagyon sűrű háttér kell.

A K2 célpontlistáján a többi munkacsoport, exobolygósok, kettőscsillagosok, galaxisokban és másokban érdekelt kutatók is csiszolják. Persze a megadott égitesteknek csak egy kis részét fogja ténylegesen megmérni az űrtávcső, sokakat felvillanyozott a lehetőség, hogy olyan égitestek is beleeshetnek majd a szórásba, amik az eredeti mezőről egyszerűen hiányoztak.

k2_peak.jpg

Ezekkel viszont még csak az alaptábort állítjuk fel, a csúcstámadás csak később, tavasszal jön, mikor a K2-t a NASA asztrofizikai programjainak felülvizsgálata (Senior Review) értékeli. Itt dől el, hogy mire jut majd pénz a következő két évben és mire nem. Mivel a költségvetés szűkös, ezért nagy versenyre számítunk. A K2 csúcstámadása sokkal inkább a Senior Review lesz, mint a távcső tényleges működésre bírása. Sőt, még akkor is gazdagabbak leszünk pár hétnyi adattal, ha nem fogadják el végül, mert az üzemeltetők pár hétre való tesztmérést a K2 üzemmódban addigra már elvégeznek. Az első eredmények pedig bíztatóak!

kepler-2nd-light_sm3.jpg
A K2 első fénye: egy standard hoszúságú, 30 perces expozíció a Nyilas csillagkép egy részéről. A minőségbeli eltérés kevesebb, mint 5% az eredeti üzemmódhoz képest.

Szerző: lacalaca

6 komment

Címkék: nasa k2 kepler nkp

A bejegyzés trackback címe:

http://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr735669517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.01.09. 23:38:42

láttad sandra bullock gravitációját?
most akkor goorge cloones elszállt volna vagy nem, amikor elvágja a kötelet? na? tudod a választ?

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2014.01.09. 23:41:12

@tesz-vesz: ha az egész űrállomás forgott, akkor a centrifugális erő elvihette. De felesleges ezen rugózni, mert ennél sokkal durvább eltérések is voltak a valós fizikától. Piros pont, ha emlékszel valamelyire.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.01.10. 10:59:34

@lacalaca: mert szerintem olyan nagyon már nem húzhatta clooneyt a kötél, hiszen megálltak, megszűnt a sebesség.
súlytalanságban a centrifugális erőt én nem gondolnám olyan hatalmasnak és áthidalhatatlannak. tehát simán visszahúzhatta volna egy kicsit szandra.
és még élhetne dzsorzdsi.

sokkal durvább? hogy mindig ugyanoda jön vissza a törött alkatrész?

más: most olvastam nemrég hogy a kármán-vonal átlépéséhez el kell érni az első kozmikus sebességet (7,9 km/s) a fennmaradáshoz.
ez akkor 30 000 km/h-s sebesség? ez igaz?

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2014.01.10. 11:25:41

@tesz-vesz: b verzió, hogy pl valami tartály vagy modul kilyukadt a becsapódástól, pl a hűtőrendszer, és a kiáramló gáz az egész ISS-t mozgatta, mint egy rakétahajtómű. Mindenképp necces.

A törmelékkel az a gond, hogy vagy olyasvalami volt, ami azonos pályán kering az ISS-sel (magasságra, pályahajlás, minden), ezt a valóságban érthető okokból mindenki elkerüli, vagy más pályáról sokkal nagyobb térrészbe kellett volna szétszóródnia, akkor meg nagyon ritkának kellett volna lennie.

A két legdurvább eltérés: az egymástól _folyamatosan_ pár száz km-re keringő Hubble, ISS és Tiangong. Valójában teljesen más pályákon keringenek, ezért pl a Hubble javítás idején az űrsikló sem tudott volna lejutni az ISS-hez, nem volt annyi üzemanyaga.

A legcsúnyább számomra az volt, hogy Sandra a Szojuznak beállította a célkeresztjébe a Tiangongot, begyújotta a fékezőrakétákat, és odavitorlázott. Ilyet az amerikaiak próbáltak az első Gemini repüléseken, és marhára nem jött be. Ha adsz egy kövér gázt előre, kijjebb mászol a Föld gravitációs teréből. Folyomány: magasabb pályára jutsz, ott kisebb lesz a keringési sebességed (a'la Kepler-törvények), és szépen lemaradsz. Ez volt az égi mechanikai paradoxon. A legegyszerűbb módszer a randevúra, (ha a pályasík már megegyezik), hogy lefékezve alacsonyabb pályán utoléri a célpontot, majd a közvetlen közelében visszaemelkedik azonos magasságra.

Ja meg hogy egyszer sem jutott eszébe rákötni magát hevederrel a vezetősínekre. Vagy hogy 1-2 perc alatt ki-be bújt mindenféle szkafanderekbe. De nem kell túlspilázni, ez csak egy film.

De ha nagyon izgat a téma: Retconning Gravity
planet4589.org/space/jsr/gravity.html

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2014.01.13. 10:05:37

@tesz-vesz: ja igen, az lemaradt. Nem teljesen úgy van, ahogy kérdezed. A Kármán-vonal csak egy magasság, 100 km. Miután folytonos az átmenet a légkör és az űr között, jobb híján ezt vesszük határvonalnak, ami egy fölé jut, az járt az űrben (értelemszerűen a 30-40 km-ig jutó "űr"-ballonokra ez nem teljesülhet, de ez mellékszál). Az átlépéshez nem kell jelentős sebesség, elég feljutni olyan magasra, aztán lehet visszazuhanni. Lásd SpaceShipOne.

A nehezebb ügy, ha ott is akarsz maradni. Ehhez a feljutás _után_ el kell érned a keringési sebességet, ami minimum 8 km/s. Épp ezért a rakéták is sokkal többet gyorsulnak oldalirányban, mint amit a felfelé menéssel töltenek. Az energiaigény kb 50-szeres. (Mármint fix tömeg esetében, ezért olyan fasza dolog a többfokozatú rakéta, sokkal kisebb tömeg marad a végére, csak annak kell átlépni a 8 km/s-et.)

Mindez rajzokkal megtámogatva: what-if.xkcd.com/58/