Július közepén megkezdődött a Kepler űrtávcső elromlott lendkerekeinek tesztelése. A földi tesztek és korábbi tapasztalatok alapján valamilyen törmelék akadályozza a mozgásukat, így a választott eljárás lényegében a "megforgatjuk, és meglátjuk mi az erősebb" lett. a Mindkét lendkerék motorját utasították, hogy egyik, majd másik irányba pörögjön fel, illetve figyelték, hogy mekkora súrlódás ébred a kerekekben. Az első tesztek során a betegebb, négyes számú lendkerék (RW4) csak egyik irányba volt hajlandó megmozdulni, a másik (RW2) mindkettőbe. Ám minden attól függ, mennyire futnak simán: ha túl nagy vagy túl változó a súrlódás, a távcső pozícióját továbbra sem tudja pontosan tartani, a vibrációk berázhatják az egész műszert, és az élettartam szempontjából sem lenne túl bíztató állapot.

KeplerRxnWheels_Ball4X3.jpg

Egy héttel később, július 25-én már az RW4 is forgott mindkét irányba, ám mindkét lendkerék esetében a normál működéshez szükségesnél erősebb súrlódást mértek. Persze arra senki sem számított, hogy varázsütésre rendbejönnek, ellenben nem mindegy, hogy erősebb, de állandó, vagy össze-vissza változó súrlódás ébred: előbbit lehet ellensúlyozni a helyzetszabályozó rendszer többi részével, utóbbi viszont lényegében használhatatlanná tenné a lendkerekeket. Mivel az RW4 konzisztensen magasabb értékeket mutatott, innentől a könnyebben forgó RW2-vel folytatják a teszteket.

A működőképesség ellenőrzése után a következő fázis egy három részes, rendszerszintű képességvizsgálat lesz. Az első lépésben a durva iránytartást fogják kipróbálni. A durva iránytartás (coarse pointing) a normál üzemmód része, ám a tudományos adatgyűjtéshez nem elég pontos. Az egyik célja ennek az üzemmódnak, hogy ne forduljon el a célterületről, ha valamiért a finom iránytartással gondok lennének - ilyenre volt is már példa.

coarse_point_error.png

Loss of fine pointing event, avagy ilyen, amikor az űrtávcső elmegy vadászni, és csak durva iránytartást végez: ezért követeli meg az eredeti program a nagyon pontos iránytartást. Az ábrán egy RR Lyrae típusú változócsillag fénygörbéje látható.

Ha ez működik, a következő lépésben utasítják az űrtávcsövet, hogy a nagy nyereségű antennájával forduljon a Föld felé, és kezdje meg a fedélzeten tárolt mérési adatok letöltését. Ez már pontosabb iránytartást követel. Ha sikerrel járnak, az utolsó lépés a finom iránytartásra (fine pointing) utasítás: ezt az üzemmódot használták eddig a csillagok fényességének igen pontos mérésére. A tesztek augusztus 8-án kezdődnek, és néhány héttel később tudjuk meg, van-e esély visszatérni az eredeti programhoz.

De még akkor sincs minden veszve, ha lendkerék végül nem bizonyul bevethetőnek. Megjelent egy felhívás, mely szerint szeptember 3-ig várják a javaslatokat a két lendkerékkel való észlelési lehetőségekre, mind tudományos, mind technikai szempontból. Két lendkerék csak két tengely körül tartja stabilan az űrtávcsövet: a Kepler a Nap sugárnyomása okozta forgatónyomaték hatására lassan elfordul a harmadik körül. Az előzetes számítások szerint kb. 4 nap alatt csúszik le egy kiválasztott csillag egy adott CCD csipről, illetve kb. 5 percenként lép át másik pixelre, vagyis kis csíkokba fog széthúzódni a csillagok fénye. Négy nap után a távcsövet a manőverező hajtómővekkel vissza lehet állítani az eredeti pozícióba, vagy új látómezőre irányítani.

kepler_2wheel.png

Két lendkerék esetén ilyen, viszonylag sima ívek mentén másznának át a csillagok a CCD-k képein.

Talán a legfontosabb a fentiekből, hogy bár sok korlátozó tényező fellép az eredeti programhoz képest, de a Kepler végre az egész égboltot birtokba vehetné. Illetve nem mindig az egészet: a Nap aktuális helyzetéhez képest 45 és 135 foknyi távolságok közé eső csík ajánlott az égbolton. Szintén van (legalábbis elméleti) lehetőség játszani az integrációs időkkel és a képméretekkel, bár ezt erősen korlátozza a fedélzeti számítógép teljesítménye: például a 41 CCD mind a 93 megapixelt tartalmazó teljes képeit 20 percbe telik kiolvasni és eltárolni, és csak 42 fér el belőlük egyszerre. (Normál esetben csak 5,44 megapixelt őriznek meg.) Augusztus során mi is ötletelünk még, hogy az általunk vizsgált csillagtípusokra mi lenne a legjobb stratégia. A javaslatokat aztán a Kepler irányítói az ősz során értékelik, és összeállítanak egy új tudományos programot a 2014 februárjában esedékes NASA felülvizsgálatra. Ha a Senior Review elfogadja a javaslatot (és megítéli a szükséges pénzt), jövő nyártól kezdődhet meg a Kepler második élete.

Szerző: lacalaca

4 komment

Címkék: kepler nkp

A bejegyzés trackback címe:

https://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr165244537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTom 2013.08.16. 08:51:08

Hát igen, a fejlődést mindig elősegíti a "burning plattform".
Ez mindig új ötleteket generál, motor a fejlődéshez.

MTom 2013.08.16. 08:56:27

bocs, helyesen "platform"

MTom 2013.08.17. 23:33:00

Van valami valóságalapja annak, amit a cikkben állítanak?
"Néhány hete még sikerült megmozgatni mindkét lendkereket, végül azonban kudarcba fulladt a kísérlet."

(A cikk persze a szokásos Blikk-Index stílus...)

index.hu/tudomany/2013/08/16/a_nasa_nem_javitja_meg_a_keplert/

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2013.08.19. 11:05:31

@MTom: igen, nagyjából ez a helyzet, igyekszem majd én is írni róla.
süti beállítások módosítása