Hét és fél évvel az érkezése és három évvel a Victoria kráter elhagyása után (90 nap, mi?) az Oppy elérte az óriási Endeavour kráter szélét. Ami pedig odavonzotta, az a Mars Reconnaissance Orbiter találata: a spektrométer filloszilikátok jelenlétét mutatta ki, egy ásványcsoportét, amik közé az agyagot alkotó ásványok is tartoznak. Az agyag pedig víz jelenlétében jön létre, méghozzá sokkal több víz jelenlétében, mint ami az eddig talált szulfátok keletkezéséhez volt szükséges.

 

Az Endeavour nyugati széle, a Cape Tribunation-el. Credits: JPL  / NASA / Cornell

 

Az agyag nyomai pedig ott vannak szépen a kráter falait jelképező dombokon-hegyeken. A legközelebbi és egyben leglaposabb a Cape York, ami valójában olyan lapos, hogy nem is mutat sehogy a fotókon. Még szerencse, hogy van egy szép kis kráter pont az Oppy felé eső csücskén!

 

A Cape York, alsó csücskén az Odyssey kráterrel. A színek az MRO CRISM spektroszkópjától származnak, a kék a hidratált szilikátokat, a piros viszont szmektitet, az agyagásványok egyik fajtáját jelzi a dombocska tetején.Credits: NASA / JPL / UA / JHUAPL

 

Itt kéne az Opportunity-nak jól körbeszaglászni s felderíteni hogy mégis milyen formában, eloszlásban van jelen az agyag. A várakozások alapján gyakorlatilag egy komplett új misszióra van lehetőség. Csak hát meglátszik már az a hét év a 90 napos elsődleges misszióra tervezett roveren. Némely műszere egyelőre még jó állapotban van: A panoráma-kamera (PanCam), a mikroszkóp-kamera (MI) és az alfa-röntgen spektrométer (APXS) is rendben működik, leszámítva, hogy a PanCam optikája már poros kissé. A kő-kaparó Rock Abrasion Tool (RAT) is működik még, a puhább kőzeteknek hála, nem kopott el teljesen (a Spirité már évekkel ezelőtt is csak seperni tudott).

 

Felfelé a Cape Yorkra! Előtérben az Odyssey kráter, jó nagy kőtömbökkel a túlsó peremén. Mögötte pedig a távolban az Endeavour belseje látszik, a központi dombokkal. Credits: JPL / NASA / ElkGrooveDan

 

Ugyanakkor a robotkar egyik motorja már évekkel ezelőtt megakadt, így balra-jobbra nem lehet fordítani. Szerencsére a rover irányítói igen jártasak a dolgukban, így ezt aránylag jól tudják kompenzálni az Oppy megfelelő pozícionálásával. Két, kőzettani szempontból kritikus műszer viszont nem vagy alig működik: a Mini-TES infravörös spektrométer periszkópját beborította porral egy durva porvihar még 2007-ben, a Mössbauer spektrométer meg szimplán a fizikának engedelmeskedik. A benne lévő sugárforrás, a kobalt-57 felezési ideje ugyanis 271 nap. Az Oppy viszont már több, mint 2700 napja a felszínen ügyködik, ezalatt pedig a kobalt mennyisége ezredrészére csökkent (gyors matek 1x1: 271 nap alatt a kobalt fele elbomlik, akkor tízszer annyi idő múlva kb 1/210 ~ 1/1000 résznyi marad). Ez azt jelenti, hogy ugyanolyan minőségű adatokhoz ezerszer olyan hosszan kellene mérni, ami pedig két dolgot vetít előre: csak a legkülönlegesebb mintáknál érdemes elkezdeni, de ha belevágnak, a mérés heteken át tartani fog.

 

 

Az Odyssey kráter közelebbről. A túloldal marha izgalmasnak tűnik, a legnagyobb kőtömb nagyobb a rovernél is, és fura, világos darabok is előtűnnek. Credits: JPL / NASA / Stuart Atkinson

 

 Alant néhány kép még a Cape Yorkról. Az első kiválasztott célpont a nagyon furcsa, lapos Tisdale nevű kő, de a törmelékmezőn már bonyolultabb a navigálás, mint az eddigi pusztán, úgyhogy az eddigi akár napi 100-120 méteres száguldáshoz képest lelassult a rover. De lesz még érdekesség bőven a környéken.

 

A kőtenger, az Odyssey kráter törmelékmezeje. Előtérben a világos tetejű Tisdale szikla. Ezek a képek a rover navigációs kamerájától származnak, azért gyengébb némileg a minőségük.Credits: JPL / NASA / Stuart Atkinson

 

A Tisdale teljes, színes valójában. Bár a geológiához kevésbé értek, nekem breccsának tűnik, vagyis kisebb kődarabok összecemetálódott mixének. Na de hogy a lapos, világos tető honnan jött...  Credits: JPL / NASA / James Canvin

 

 Egy másik érdekes/ronda szikla, a Munro (a két jelző geológusoknál gyakran ugyanazt jelenti). Credits: JPL / NASA / Gordan Ugarkovic

 

A hatalmas Ridout kőtömb az Odyssey túlsó oldalán. Credits: NASA / JPL-Caltech / Cornell / ASU

 

A Cape York és a Botany Bay, a "völgy" a két dombocska között felülről. Az MRO felvételén a nagyobb kőtömbök is szépen látszanak az Odyssey kráter mellett. Credits: NASA / JPL / UA

 

 

Az Opportunity útja az Eagle krátertől az Endeavourig. Régi szép idők, mikor izgatottan figyeltük, hogyan küzdi le a Eagle-Endurance (aztán meg az Endurance-Victoria) távot... Credits: NASA/JPL-Caltech/Univ. of Arizona

Szerző: lacalaca

· 1 trackback 3 komment

Címkék: mars oppy

A bejegyzés trackback címe:

https://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr503157531

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kiprovokáljuk a földönkívüliek támadását? 2011.08.22. 14:52:28

A NASA és a Pennsylvania Állami Egyetem kutatói a növekvő környezetszennyezés újabb kockázatára hívták fel a figyelmet: a földönkívüliek fenyegetőnek láthatják a fékevesztett földi civilizációt és megelőző csapást mérhetnek rá....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hedonista Daidalosz 2011.08.20. 16:08:09

nem tudjátok, hogy vmelyik cég kiadta-e összeragaszgatható makettben?

flimo13 2011.08.20. 17:07:35

Ha így folytatja, szegény Curiosity félúton visszafordul..
süti beállítások módosítása