Először kelt életre a J-2X

2011.07.21. 12:29

A Saturn-V-ből ismerős J-2 hajtómű továbbfejlesztett változatát eredetileg az azóta megszüntetett Constellation program hívta életre. Jelenleg az SLS rakéta második fokozatába szánják a folyékony hidogénnel és oxigénnel üzemelő J-2X-et. Az új variáns hatékonyabb és egyszerűbben gyártható ősénél, és olcsóbb pélául az igencsak kényes SSME-nél (Space Shuttle Main Engine).

 

 

A J-2X development engine E10001 megérkezik a Stennis Space Centerbe, az A2 teszállványra(állásra?), a háttérben az A1 (jobbra), és az épülő A3 (balra). Utóbbit fogják használni a J-2X magaslégköri viszonyokat/vákuumot szimuláló tesztjeihez.

 

Az első teszt-hajtómű június elejére készült el, amit aztán elvittek a Stennis Space Center egyik tesztállványára, egy kis bejáratásra. Az első próbán még nem indították be teljesen, csak néhány részfolyamatot ellenőriztek: az üzemanyagot mozgató turbina héliumos felpörgetését, a fő befecskendezőket és a gyújtómechanizmust. Emellett most először teltek meg a hajtómű részei szuperhideg folyékony hidrogénnel és oxigénnel, hogy kiderüljön, jól lett-e megtervezve. Lehet ugyan számolni és modellezni, de ekkor derül ki feketén-fehéren, hogy a hideg hatására összemenő fém alkatrészek között van-e szivárgás. Ugyanezzel a teszttel a hűtést is ellenőrzik: nem tenne jót a turbináknak és szelepeknek, ha a folyadékok elforrnának a csövekben. A hűtést egyébként magával az üzemanyaggal csinálják, némi folyékony hidrogén folyamatosan el van eltérítve, mielőtt továbbmenne az égéstérbe. Végül a hajtómű indítását felügyelő szoftvert, a "start folytatási logikai tervet" (start continue logic) is először tesztelték élesben. Ez ellenőrzi folyamatosan a hajtómű működését, és az érzékelt adatok alapján dönt, hogy meg kell-e szakítani a folyamatot, vagy mehet tovább.

 


Böff. Ez a teszt csak 1,9 másodpercig tartott, épp csak begyújtották a LOX-LH keveréket, és le is állították.

 

Egy fontos komponens, a gázgenerátor kimaradt ebből az első tesztből. A hajtóművek torkán valamilyen módon le kell nyomni hatalmas mennyiségű üzemanyagot, gyorsan és lehetőleg egyenletesen. A legegyszerűbb, hogy a tartány(ok)ban uralkodó túlnyomást használják, de ez csak kis méretben működik hatékonyan. A J-2X esetén az üzemanyag egy kis részét a gázgenerátorban égetik el, és azzal az energiával hajtják meg a turbópumpákat, amik a fő égéstérbe nyomják az üzemanyagot. Ezzel ugyan veszít egy kicsit az elméletileg elérhető teljesítményből, cserébe viszont jóval egyszerűbb konstrukció, mint pl az SSME-k szakaszos égetésű megoldása, ahol a preburnerben félig ("rossz" keverési aránnyal) elégetett üzemanyagot visszavezetik a fő égéstérbe, mindenféle technikai nehézségeket behozva ezzel. A SpaceX Merlin hajtóművei is gázgenerátorosak például, és a fúvóka mellett pöfékelő jellegzetes sötét füst jön az ott elégett üzemanyagból.

De vissza a tárgyhoz: a következő teszten már teljes erővel fog dübörögni a J-2X, addig is tessék olvasgatni a blogját, érdekes és részletes posztok vannak ám ott.

 

Szerző: lacalaca

1 komment

Címkék: nasa sls j 2x

A bejegyzés trackback címe:

https://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr563085649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása