Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Nem nyílt szét a rakéta orrkúpja, így nem sikerült pályára állnia a légköri aeroszolok vizsgálatára tervezett klímakutató műholdnak. A történet kísértetiesen emlékeztet a másik klímaműhold, az Orbiting Carbon Observatory esetére, ami ugyanígy veszett el két éve. Úgy tűnik, az Orbital erőfeszítései a Taurus XL rakéta megbízhatóbbá tételére nem jártak nagy eredménnyel. A két elvesztett űrszonda együttesen jó 700 millió dollárnyi kárt jelent (OCO: 270 millió, Glory: 424 millió), nem számítva a két hordozórakéta fejenkénti 50 milliós költségeit. Bár már épül az OCO-2, a NASA klímaváltozást kutató erőfeszítései komoly csapásoknak vannak kitéve. A 2012-es költségvetési tervezetből egész egyszerűen kihagynák két, 2017-re megépíteni tervezett űrszonda, a Climate Absolute Radiance and Refractivity Observatory (CLARREO) és a Deformation, Ecosystem Structure and Dynamics of Ice (DESDynI) fejlesztési keretét. Sőt, egyes - természetesen republikánus - képviselők ennél is tovább mennének, erőteljes klímaváltozás-tagadó ("klímaszkeptikus") álláspontot sejtetve egész egyszerűen felszámolnák a NASA földmegfigyelési, klímakutató részlegét, hogy az űrügynökség visszatérhessen "eredeti missziójához", az emberes űrrepüléshez, mert a klímaváltozást úgyis egy csomó más helyen kutatják még. (Mintha nem öntené a pénze nagy részét a NASA így is az űrsiklóba, a Constellationba és az oroszoknak. Nesze neked emberes program. Egy helyre lenne érdemes befektetni, a Commercial Crew & Cargo programba, de oda nagyon.)

 

 

A Glory egyébként három műszert vitt volna. A Total Irradiance Monitor a Földet érő napsugárzás mértékét regisztrálta volna extrém pontosan. Már igen apró eltérések a Napból érkező sugárzás mennyiségében is befolyásolhatják az időjárást és klímát, pontos mérése viszont nem egyszerű. Jelenleg például a francia PICARD miniműhold gyűjt ilyen adatokat. Főműszere az Aerosol Polarimetry Sensor volt, ami a légkörben levegő apró aeroszol-részecskék mennyiségét vizsgálta volna, de az eddigi hasonló berendezésekhez képest nem csak az összmennyiséget, hanem az összetevők arányát is meg tudta volna állapítani. És nagy különbség van például a korom és a tengeri só viselkedésében, mind a napfény áteresztését, mind a felhőképződést illetően. A Cloud Camera Sensor Package ez utóbbit mérte volna az aeroszolokkal párhuzamosan. A küldetés fontosságát jelentette még, hogy például a mai klímamodelekben az aeroszolok kérdése az egyik legbizonytalanabb, illetve legtöbb egyszerűsítést igénylő probléma, melyet a Glory nagy mértékben pontosíthatott volna. Erre  azonban sajnos még várnunk kell.

Járulékos kárként három CubeSat is odaveszett: a montanai Explorer 1 Prime egy Geiger-Müller számlálóval mérte volna a van Allen övekben az elektronsűrűséget, a colorado-i Hermes a nanoműholdakba építhető nagyobb sebességű adatátvitelt tesztelte volna, a kentucky-i KySat-1 pedig egy földfényképező kamerát biztosított volna az állam iskolásai részére.

A bejegyzés trackback címe:

http://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr802710626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Cifu78 2011.03.05. 18:52:52

Az érdekes az, hogy az Orbital áttervezte az OCO után a Taurus XL orrkúp nyitó mechanizmusát. Viszont ez is kudarcot vallott.

Persze a másik oldalról a NASA választhatott volna más megoldást, pl. megvárja, amíg az Orbital bebizonyítja, hogy az új orrkúp működik rendesen. Az OCO esetén az Orbital maga is elismerte, hogy nem tudják pontosan mi miatt vallottak kudarcot. Nagy eséllyel ismét csak ennyit tudnak mondani...

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.03.05. 19:11:05

@Cifu78: és elvileg ilyen van a Minotaurokon és a Pegasuson is, ha jól tudom. Azt viszont gyanítom, hogy az OCO-2-nek valami mást fognak keresni. ;)