A Hubble a Nagy Magellán Felhőben kapta (lencse)tükörvégre az alábbi légies gázgyűrűt, ami valójában egy szupernova-maradvány. Az SNR B0509-67.5 katalógusszámra hallgató képződmény körülbelül négy évszázada alakult ki, de a felfénylő szupernováról nincsenek feljegyzések. Ez nem feltétlenül meglepő, hiszen a szupernova elsősorban a déli féltekéről volt látható és fényessége maximum egy átlagos, inkább halvány csillagét érhette el. A Magellán Felhőkben feltűnt leghíresebb szupernova egyébként az SN 1987A volt, a távcső feltalálása utáni legfényesebb, legközelebbi ilyen objektum.

A buborék jelenleg 23 fényév átmérőjű és 5000 km/s-el (18 millió km/h) tágul. A körszimmetriától való eltérést lehet, hogy a csillagközi anyag sűrűségbeli eltérései okozzák, amibe a maradvány tágul; de valószínűbb, hogy a szupernova-robbanás, a csillag szétvetődésének eredő aszimmetriáit látjuk lenyomatként.

A szupernova-maradványok szépséges, egyben rejtélyes objektumok, főleg a mélyükön rejtőző objektum, a neutroncsillag vagy fekete lyuk miatt. A legismertebb persze mind közül a Messier 1 vagy Rák-köd a Bikában, az 1054-es Tejútbeli szupernova maradványa. Nemlétező asztrofotós karrierem egyetlen fénypontja is ehhez kapcsolódik, az ELTE lágymányosi kampuszán lévő Izsák Imre Obszervatórium távcsövével készítettünk róla egy sorozatot egy teszt során, itt megtaláljátok a végeredményt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.