Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

A szovjet Apollo

2009.05.30. 20:17

Mercury, Gemini, Apollo kontra Vosztok, Voszhod, Szojuz. Mindenki ismeri ezeket a neveket, az emberes űrhajózás első lépéseinek letéteményesei voltak ezek az űrhajók. Ugyanígy a struktúrális eltérések is nyilvánvalók, míg az amerikaiak a kúp alakot részesítették előnyben a visszatérő egység számára (Orion, valaki?), addig a szovjetek a gömb, vagy harang alakra esküdtek. Kivéve egyszer.


Az 1960-as években a "civil" űrhajózással együtt az űr katonai felhasználása is gyerekcipőben járt még. Mindkét nagy nemzet úgy gondolta, hogy az emberes programok sikeresek lehetnek, mivel a műholdak ekkor még messze nem álltak olyan fejlettségi fokon - kezdetleges vezérlés, filmes fotózás mindenféle hátrányai: korlátozott nyersanyag, az exponált filmkazetták visszairányítása a földre, satöbbi. Így hát emberes űrállomások tervezésébe kezdtek, ahol az űrhajósok kedvükre fotózhattak, mindenféle katonai dolgokat csinálhattak az űrben amit a földön kitaláltak nekik, majd hazahozták a filmtekercseket. Amerikában ebből lett a MOL (Manned Orbital Laboratory) projekt, a Szovjetunióban pedig Almaz néven futott a program. Most azonban nem ezzel a részével foglalkozunk, a MOL-ból úgyse lett végül semmi, az Almazokat meg összeházasították a Szaljut állomásokkal, ez is megérne majd egy hosszabb posztot. Esszenciális összetevő volt ugyanis az űrhajó, ami fel-le hozza a legénységet, és még ráadásul valamennyire kényelmes átszállást is biztosít. Az USAF erre átalakított Geminiket használt volna, a hőpajzs felőli oldalra elhelyezett ajtóval.

 

USAF-logós Gemini B kapszula

 

A Szovjetunióban kicsit bonyolultabb volt a helyzet. A Voszhod hamar ipari hulladéknak lett nyilvánítva, eleve csak a Vosztok sebtében átalakított változata volt. Ott volt a vadonatúj Koroljov-féle Szojuz, csakhogy csúfosan megbukott első repülésén, megszakított küldetést és Komarov halálát okozva. Továbbá az űrállomást Koroljov fő konkurense, Vlagyimir Cselomej tervezte - akkor már tervezett hozzá saját űrhajót is, nem közösködünk, elvtárs, főleg ha szart gyártotok.

Cselomejék 1970-ben a katonai Almaz űrállomások számára tervezni kezdték a TKSz (Transzportnij Korabl Sznabzsenyija, Szállító-ellátó űrhajó) űrhajót. A TKSz két részből tevődött össze: a VA (Vazvrascsajemij Apparat, Visszatérő egység) űrkapszulából és az FGB (Funkcionalna-Gruzovoj Blok, Funkcionális-szállító blokk) lakó- és kiszolgáló modulból.

 

 

A dizájn jelentősen eltért az addigi szovjet elképzelésektől, Leonov egyenesen a "mi Apollónknak" titulálta. Valójában egészen másra tervezték. Az FGB szakasz 37 m3 lakható résszel rendelkezett, elöl a VA kapszula felé átjárással, a végén pedig egy másik dokkolóegységgel, az Almazhoz való csatlakozásra. Emellett 6700 kg terhet is bele lehetett pakolni. A VA űrkapszula 3 személyes volt,  némileg kisebb ugyan az Apollo CM-nél, de az űrhajósok űrruhát viselhettek, ami akkoriban épp nem volt "divat" a szovjet űrhajókon. Volt egy bejárata az oldalán és egy a fenekén, a hőpajzson, így akár légzsilipként is felhasználható volt az Almaz vagy az FGB számára. Az űrkapszulát önállóan is csatlakoztatni lehetett az Almazhoz, így az egyből űrhajósokkal is felbocsátható volt.

 

A VA űrkapszula, balra még rajta van az ejtőernyő tartálya és a mentőrakéta. Jobbra a Kozmosz-1443 visszatérő egysége.

 

Az első űrállomás, a civil Szaljut-1 1971-ben pályára állt, de újból hibák léptek fel. A Szojuz-10 nem tudott dokkolni, a Szojuz-11 háromfős legénysége pedig meghalt leszállás közben. Cselomejék sorban gyártották a hardvert, de a balszerencse tovább kísértett: két további civil űrállomás mondott csődöt. Az első Almaz katonai egység egy ideig úgy tűnt, sikeres lesz, gyorsan el is nevezték Szaljut-2-nek, de 11 nappal később az is bemondta az unalmast. Az ellentétek ismét kiéleződtek: Cselomej levelet írt a pártvezetésnek, melyben a Szojuz elégtelenségét fejtegette, és javasolta a további űrállomások automatikus, ember nélküli használatát, amíg a TKSz el nem készül! A levél azonban süket fülekre talált. (Több sikertelen küldetés oka lett egyébként, hogy ha az automatikus dokkolás nem sikerült, nem maradt elég üzemanyag a Szojuzban manuális próbálkozásra.)

 

 

Az új űrhajót veszett ütemben tesztelték: VA modulokból nem egyet, hanem egyszerre kettőket tettek a Proton rakétákra, hogy minél több adatot gyűjtsenek. Az első kész, teljes TKSz űrhajót 1977. július 17-én, Kozmosz-929 néven bocsátották fel, természetesen emberek nélkül. A TKSz-1 jól teljesített, rengeteget próbálgatták a manőverezést, illetve leválasztották és begyűjtötték a VA kapszulát. Csakhogy a jövő kezdett homályba borulni: a program csúszásban volt, Cselomej politikai patrónusa meghalt szívrohamban, helyére pedig a rakétatudós politikai ősellensége került, így a katonai program egyre inkább háttérbe szorult a civil űrállomások mellett. 1978-ban Cselomej űrhajós fia, Szergej, majdnem dekompresszió áldozata lett egy vákuumkamrában.

 

Grafika a második generációs Almazról, a TKSz-ről (elöl) és Szojuzról (hátul, elvileg...). Ez lett volna az első emberes útja a TKSz-nek.

 

A vég aztán 1979-ben jött el: beszüntették az Almaz programot, illetve erőforrásait beolvaszották az új civil programba, a Mirbe. Ezzel a TKSz első emberes repülésének célpontja, az újgenerációs Almaz állomás is füstté lett, pedig már legénységet is kijelöltek. Egy ideig még élt a remény, hogy a Szaljut-6-hoz indulhat egy TKSz, fedélzetén Glazskov, Makrus és Sztyepanov űrhajósokkal. A földi emberes próbák azonban annyi problémára derítettek fényt, hogy végül csak emberek nélkül indulhatott útnak a TKSz-2, 1981. április 25-én. 57 napnyi önálló repülés után dokkolt a lakatlan Szaljut-6-hoz, és ott is maradt bő egy évet, az űrállomás megsemmisítéséig. Nevet is csak a "mindent bele" Kozmosz-sorozatban kapott, mint Kozmosz-1267.

Az utolsó években még volt némi huzavona - két űrhajó készen állt, és bár '81-ben mégegyszer leállították az Almaz és TKSz programokat, utána majdnem emberes repülésre is futotta. 1982-ben újra összeéllítottak legénységeket, hogy a TKSz-3-on végezzenek katonai felderítést, a Szaljut-7-hez csatlakoztatva az űrhajót. Az űrállomés azonban nem bizonyult elég megbízhatónak, és katonai helyett szervízelő missziók indulta, Szojuzokkal. A két fel nem használt TKSz űrhajó '83-ban és '85-ben Kozmosz-1443 és -1686 néven, emberek nélkül csatlakozott az űrállomáshoz. Az utolsót be is lakták, ez volt ez első eset, hogy az űrben emberek használtak TKSz-hardvert. De ez már katonáskodás helyett a Mir számára volt tapasztalatszerzés, a moduláris űrállomás prototípusaként.

 

Szaljut-7 (alul) és Kozmosz-1686 (felül), Doppler-radarral leképezve

 

Bár sose használták arra, amire eredetileg tervezték, a TKSz öröksége nagyon is kézzelfogható. Az FGB szolgált alapul a Mir több moduljának, a Kvant-2-nek, a Szpektrnek a Prirodának és a Krisztallnak is. Sőt a mai napig ott van felettünk, mert az ISS legrégebbi darabja, a Zarja is a szovjet Apollo leszármazottja.

 

 

PS: aki tud javasolni magyaros átírást az orosz szavakra, nyugodtan kommentelje be. Köszönet KGyST-nek!

A bejegyzés trackback címe:

http://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr571149230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

KGyST · http://repules.tumblr.com 2009.05.30. 21:15:20

TKSz, Transzptortnij Korabl Sznabzsenyija
FGB, Funkcionalna-Gruzovoj Blok
VA Vazvrascsajemij Apparat

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2009.05.30. 21:30:41

@KGyST: köszi, rögvest beírom. Hát igen, én már ilyen fiatal csirke vagyok hogy sose tanultam oroszt. (Magyar fordítást is tudsz esetleg?)

KGyST · http://repules.tumblr.com 2009.05.30. 22:30:06

TKSZ: Szállító-ellátó űrhajó
FGB: Funkcionális-szállító blokk
VA: Visszatérő egység

KGyST · http://repules.tumblr.com 2009.05.30. 22:30:58

tkSZ és nem tkS, ha már fonetikusan/nem angolul írjuk!

steppenwolf 2009.05.30. 23:46:25

jaja, tök jó post, már láttam is a szemem előtt, mint valami filmben, ahogy pl Szergelyt dekompresszálják a vákumkamrában :-)

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2009.05.31. 00:09:33

@KGyST: nagyon köszi, írom/javítom ezeket is.

@steppenwolf: na ja, az húzós volt. A vákuumkamra a VA kapszulával már szépen ki volt szivattyúzva, mikor kinyílt egy szelep a sisakján. Szerencsére az űrruha úgy működött, hogy folyamatosan pumpálta az oxigént a nyomáskiegyenlítéshez, ezért Szergej volt (teljesen) a kamra vákuumának kitéve.
Amúgy az emberi test meglehetősen jól viseli a vákuumot, legalábbis nem robban szét vagy forr fel az ember vére, ellentétben a közhiedelemmel. Persze a lélegzetet visszatartani nem célszerű, mert a túlnyomás tönkreteszi a tüdőt.

tcom 2009.05.31. 02:53:50

Érdekes cikk. Gratula!

Hartree-Fock Cares 2009.05.31. 03:18:23


Természetesen überkirály poszt!
Szégyen, vagy nem, de én magam is az Index főoldaláról tévedtem ide, és milyen jól tettem!

Ha már orosz-átírós workshop van, akkor még annyit tennék hozzá, hogy: Zarja, ismét csak az MTA szeretve gyűlölt fonetikus átírása okán...

Egy kérdés, amire biztos tudod a választ. Ennek:

http://www.fas.org/ota/reports/8319.pdf

a 27. oldalán van egy amerikaiak (CIA et al) által vizionált, egyébként elég akkurátus Szaljut-5 tervrajz, és figyel rajta egy visszatérő kapszula, ami eléggé Vosztok-szerűen néz ki. Ilyesmi tényleg volt (én még csak ebben a doksiban láttam), vagy ezt az amerikaiak képzelték csak oda? (Egyébként mintha a cikkedben levő grafikán is látszana ott valami, azon a végén, ahol a képaláírás szerint a Szojuz hiányának kell látszania...)

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2009.05.31. 04:08:13

@Hartree-Fock Cares: na, még mindig van... Zarja mi...

A kérdésedre a válasz a következő részekből épül fel. :)

A Vosztok egy variánsa valóban használatos volt visszatérő kapszulaként (ohne űrhajós), ebből lett a Zenit kémműhold-sorozat. A Szaljut-5-ön (illetve az Almazokon, mint ez) nem használták. A filmtekercsek visszajuttatására a KSI (vagy KSzI, angolul Information Return Capsule) szolgált, ami gyakorlatilag egy hőpajzzsal ellátott nagy vödör vagy hordó volt (plusz retrorakéta, ejtőernyő, ilyenek), indítása pedig a légzsilip oldalsó nyílásán való kitaszajtással valósult meg.
Az Almaz orrához egy VA kapszula vagy esetleg egy Szojuz kapcsolódhatott volna, de semelyik szcenárió nem valósult meg.
További infók, fotók:
http://www.svengrahn.pp.se/histind/Almprog/almprog.htm
www.astronautix.com/gallery/calazops.htm

Amanitin2 (törölt) 2009.05.31. 07:31:08

azt hiszem sok mindent elmond az orosz elme működéséről, hogy
ad1 egy űrállomásra géppuskát tesznek
és ad2 azt is mereven, hogy a célzáshoz az egész állomást mozgatni kell.

KGyST · http://repules.tumblr.com 2009.05.31. 08:52:32

Csak , hogy teljes legyen a boldogság:
KSzI, Kapszula Szpuszka Informaciji, Információkat Leszállító Kapszula, izgyelije 11F76, azaz 11F76-os gyártmány.

belekotty 2009.05.31. 09:00:11

Hát csak annyit az orosz hardverről, hogy az oroszok utojjára 1971-ben vesztettek embert. A jenkik meg ugye csak azóta 14-et.
A röhej az hogy alavetően az oroszok ma is a Koroljov féle Szojuzzal repülnek és müxik.

uni1002 2009.05.31. 09:52:57

@belekotty: És az is röhej, hogy az űrsikló után következő "új" generációs amerikai Orion űrhajó a végeredményben Szojuz -Apolló szisztémát valósítja meg újra. Azt vártam volna, hogy innovatívabbak lesznek, és valamilyen önállóan felszálló, fejlettebb űrsikló következik, helyette visszatértek a kályhához....

Szűcslaci 2009.05.31. 09:53:10

Az űrruha témához:

Valahol olvastam ( nem a Fáklya c. szovjet tömjénezőben), hogy a ruszkik csináltak egy aktuális szojuz / vosztok masinát 2 ember részére, - űrruhásat. Az amcsik bejelentették, hogy 1 hónapon belül 3 embert juttatnak fel az űrbe. A pártvezetés utasította a ruszkikat, hogy nekik is 3 embert kell betenni a kapszulába. Így törtét, hogy helyhiány miatt a harmadik szerencsétlen tréningruhában utazott. A végkifejletre nem emlékszem.

tyberius 2009.05.31. 10:04:20

@uni1002: Az innovációval egy gond van: sok kísérletezgetés kell hozzá. A NASA meg nem igazán önálló: egy megszakadt csavarmenetből hír van az országos médiában, és a közvélemény igencsak érzékeny arra, mire költik az adófizetők millióit. Hát még, ha emberek halnak meg. Tehát az űrrepülő-fiaskó után egy innovatív, új űrhajó (számtalan hibalehetőséggel) vs. kályha vitában valószínűsíthető volt, hogy az utóbbi kerekedik felül.

zsoltix 2009.05.31. 10:26:11

Olvastam pàr ève,hogy valòszìnüleg sokkal több balul elsült kìsèrletük volt,mint amennyit nyilvànossàgra hoztak. Nem elkèpzelhetetlen,hogy bolyong az ürben pàr ruszki kìsèrtethajò, bennük a jèggè fagyott legènysèggel.

Allesmor Obranna 2009.05.31. 10:28:29

Nagyon jó kis írás volt!
Hasonló alapossággal jó lenne végre egy írás a Braun-féle Nova rakéta családról és az oroszok UR-700-asáról. Meg az orosz és amerikai nukleáris rakétameghajtásokról. Ipari méretű jószágokról álmodoztak ezek egykoron.

uni1002 2009.05.31. 11:43:52

@Szűcslaci: A Moszkvai népgazdasági kiállításon láttam ezt a bizonyos leszálló kapszulát. Három bábú ült benne, sima tréningruhában, szinte semmi műszerezetség, szabad hely alig, mindent kidobtak szinte a felszerelésből hogy beférjen a harmadik utas. Nyoma sem volt űrruhának a fedélzeten.

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2009.05.31. 13:07:43

@belekotty: na igen, persze a Szojuz-11 óta többször áttervezték az űrhajót, szóval már messze nem a Koroljov-félével repülnek.

@uni1002: kísérleteztek rengeteget SSTO (egyfokozatú) űrhajóval, de jelenleg nincs annyi pénz, amiből megcsinálnának egy ilyet. Persze való igaz, hogy az Orion kissé, hmm, konzervatívnak tűnik a shuttle után. :)

@Szűcslaci: igen, a Szojuz első változatában (7K-OK) valóban hárman utaztak és egyikük sem viselt űrruhát. Az Orbital Module-ben volt lehetőség szkafander szállítására űrsétához, de a leszállás előtt az OM-el együtt attól is megszabadultak, a visszatérő egység ugyanis súlyban sem írt volna el három szkafanderes űrhajóssal.
A Szojuz-11 után a létszámot leredukálták kettőre, akik az áttervezett Szojuzban (7K-T) űrruhát viseltek start és leszállás közben. Csak a következő redizájn (Szojuz-T, 1980) tette lehetővé újra a háromfős, immár űrruhás legénységet.

@zsoltix: a szovjet vezetés paranoiája miatt az információ-áramlás minimális és irányított volt, széles teret adva a pletykáknak, még a saját országukon belül is! Plusz ott voltak az állítólagos rádióadások amiket a torinói Judica-Cordiglia testvérek rögzítettek (www.svengrahn.pp.se/trackind/Torre/TorreB.html), és más szenzációhajhászok kitalációi. Egy kozmonauta valóban meghalt, de Valentyin Bondarenko a földön, egy teszt közben égett halálra, hasonlóan az Apollo-1-hez).

A paranoiához csak annyit még: Komarov leszállásáról órákon át nem jutott el infó Gagarinhoz Krímbe, a rádióállomáshoz, hiába telefonálta körbe a fél Szovjetuniót. Összeesküvés-elméleti forrás volt az is, hogy az elsőnek a helyszínre érkező mentőcsapatok színes jelzőfáklyával jelentettek a mentőhelikoptereknek, de olyan egyszerűen nem volt, hogy "halott", ezért "súlyosan sérültet" jeleztek. A mentésben résztvevők ezért egy darabig még abban a hitben voltak, hogy Komarov még életben van...

@Allesmor Obranna: hát, téma van bőven... Az astronautixon egyébként van anyag bőven mindkettőről, én is onnan szedek egy csomó infót:
http://www.astronautix.com/lvs/nova.htm
www.astronautix.com/lvs/ur700.htm

KGyST · http://repules.tumblr.com 2009.05.31. 14:23:28

@uni1002:
Ennél azért sokkal rosszabb a helyzet. Vagy jobb.

A hetvenes években már nyilvánvalóvá vált, hogy az Apollo-program után, ami valami iszonyat sok pénzbe került, a GDP több százalékát (!!!) vitte el, "jóárasítnai" kellett. Emiatt nem terveztek totál új rakétát, hanem az akkor gyártásban lévő szilárd hajtóanyagú rakéták (Trident és Minuteman, gondolom) technológiáját használták fel, így jöttek be a szilárd hajtóanyagú boosterek. Mivel ma is ezeket a katonai rakétákat használják, és ezekből évente teszt/kiképzés céljából párat eldurrantanak, fenn kell tartani a szilárd hajtóanyagú gyártósort a pár rakétáért, amibe besegít a NASA rendelése.

A nyolcvanas években tényleg tucatszámra tervezték az űrrepülőket, ami egyrészt a források elpazarlásához vezetett, másrészt a Challenger, majd a Columbia-katasztrófa nagyon elbizonytalanított mindenkit, leálltak mindennel, és nem nagyon maradt alternatíva.

Én egy alternatívát ismerek, a DC-X-et, amit meg sajnos a tönkrement McDonnell Douglas fejlesztett, amikor azt felszippantotta a Boeing, nekik nem állt érdekükben a saját tuti rakétabizniszüknek keresztbe tenni, az első koccanásnál leállt a program.

Így megmaradt a koncepcionális újításokban nem érdekelt óriáscégek birodalma az általuk, nagyjából ugyanolyan szinten gyártott rakétákkal (az oroszok, akik igazán labdába rúghatnának, pénz nélkül állnak, a többi ország meg le van maradva, nem is kicsit)

Az állóvizet egy furcsa társaság fogja felkavarni:
Az informatikában, de még inkább a Web 2.0-bizniszben szarrá gazdagodott arcok, akik közül, mondjuk így, felülreprezentáltak a scifi-függők. Szinte minden izgalmas projektben találsz egy Elon Musk-ot (ex-Paypal-os) vagy Paul Allent (M$). Ezeknek (remélhetőleg) van annyi pénzük, hogy a nagy cégek folyamatos ellentevékenysége mellett is függetlenül fejlesszenek rakétát, nincsenek komoly külső segítségre szorulva.
(Bővebben: kgyst.blog.hu/2009/02/09/ur_web_2_0_a_jovo )