Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.
A nagy reményekkel indult szovjet űrsikló-programot a 90-es évekre hihetetlen méreteket öltő pénzhiány, a Szovjetunió széthullása és végül Jelcin tollvonása semmisítette meg. A Burán mindössze egy repülést tudott teljesíteni, majd pedig elpusztult, mikor ráomlott a tárolására szolgáló csarnok teteje. A Földön (azaz a Google Earthben…) viszont több helyen is „megfigyelhető” az űrsikló, Moszkvától Bajkonuron át Bahreinig. Mik ezek? Hány űrsikló épült tulajdonképpen, és mi lett a sorsuk?


Buránok a Föld körül, egy fehér, egy kopott és egy darabokban. De honnan jöttek?


 

Az első részben már említettem, hogy amikor a program véget ért, a Burán mellett még négy űrsikló építése folyt. Íme a történetük:

 

 1.01 (Burán): „A” Burán, azaz a Hóvihar, ami megjárta az űrt. Első generációs sikló volt, csak automatikus tesztrepüléseket terveztek vele, ezért nem voltak benne létfenntartó berendezések. A történelmi repülés után 1989-ben még elutazott egy Párizs melletti repülőnapra. Azóta egy teszteléshez használt Enyergija rakéta hátára ültetve tárolták a bajkonuri 112-es csarnokban. Időközben a kazah állam tulajdonába került, mert az oroszok nem tudták máshogy kifizetni a bajkonuri terület használatát.
Többször is felmerült, hogy a programot megpróbálják feléleszteni, az amerikai flotta megsegítésére. De a sors másként akarta: a karbantartás hiánya és a rossz időjárás miatt a csarnok teteje 2002. május 12-én leszakadt, megölt 8 munkást, és elpusztította az egyetlen kész űrsiklót. (Google Earth: 45°55'40.58"N 63°17'51.61"E)

 
A Burán végzete. A kép közepén kivehető az orr formája, jobboldalt, középnél kicsit feljebb pedig a raktér vége és a kis kormányfúvókák sora.


1.02 (Ptyicska) azaz Kismadár: a másik első generációs sikló, a Buránnal együtt az automatikus tesztrepülésekhez épült, de alkalmas lett volna legénységet is szállítani. A program leállításakor majdnem elkészült, 95-97 %-ban megépült. Némi elektronika hiányzott még belőle. Az első repülését eredetileg 1993-ra tervezték, automatikus repüléssel, ami alatt kapcsolódott volna a Mirhez. A Buránnal együtt Kazahsztán tulajdonába került.
Erről az űrsiklóról azóta kevés kép és információ került nyilvánosságra. Jelenleg a 112-es csarnok melletti MIK csarnokban tárolják, nagy gondossággal, hisz ez az egyetlen, még létező (majdnem) űrképes űrsikló. (Google Earth: 45°55'17.85"N 63°18'4.00"E)


Ptyicska, a Burán testvére. Nincs rajta név, hisz hivatalosan nem kapott, és a Buránnal ellentétben piros rácsozat van a raktérajtókon.

 

2.01: a legelterjedtebb beceneve ennek az űrsiklónak Bajkál, de ezt hivatalosan sosem használták. Az ő dicső feladata lett volna az első legénység szállítása 1994-95 körül. A verziószámból látszik, hogy második generációs űrsiklónak tervezték. Végül nagyjából 40 %-ban készült el. Sosem jutott el Bajkonurba, hanem a siklókat építő Tusino cég Moszkva melletti telepén maradt, orosz tulajdonban.
2004-ben a Sinseim-i (Németország) Auto & Technik Museum vételi ajánlatot tett a Bajkálra (is), de nem tudott megegyezni az űrsiklókat birtokló NPO Molnyijával. A Bajkált kivontatták a csarnokból, de pár hét múlva a www.buran.ru honlap egyik írója felfedezte egy másik gyártelep udvarán. Ennél frissebbet nem tudunk róla.


A 2.01-es modell törzse az átszállítás előtt. A csarnokban voltak a szárnyak és a vezérsík, azok sorsa egyelőre ismeretlen.

 

2.02: ez az űrsikló 10-20 %-ban épült meg, az orr és a kabin főrészei készültek el. Néhány évvel később kikerült a gyár udvarára, és „megszabadították” a felszerelt hővédő csempéitől. Gyűjtők a net bugyraiban rájuk bukkanhatnak.


Előtte-utána. A 2.02-es modell felül a hótól fehér, alul meg a csempék hiányától.

 

2.03: az utolsó űrsikló, amit még elkezdtek. Néhány fődarab készülhetett el, amiket szét is szedtek a program zárásakor. Ezen kívül semmi információ nem maradt fent róla.

 

Mondhatnánk, hogy ez eddig nagyon izgalmas, de akkor mégis MI van Moszkvában, Bajkonurban vagy Bahreinben? Nos, a "valódi" űrsiklók mellett (űr)repülésre képtelen tesztpéldányok is épültek. A világ különböző pontjain ezek tűnnek fel. Íme egy aránylag teljes lista.

 

OK-KS: elektromos és elektronikai teszter volt, jelenleg az oroszországi Koroljov városában található, az Enyergija üzem múzeumrészlegében.

OK-TVI: egy eléggé ismeretlen példány, feltehetően a raktér termikus és szigetelési tulajdonságait tesztelték rajta. Jelenlegi állapotáról és helyéről nem találtam információt, de valahol a moszkvai körzetben lehet.


OK-KS és OK-TVI, két korai tesztpéldány.

 

 
OK-M: statikus és hőmérsékleti teszter volt, rajta határozták meg többek között a raktér használható térfogatát és a súlyelosztást. Később Bajkonurba vitték, és OK-ML-1 néven az Enyergiján használták az űrsikló-rakéta kapcsolódás tesztelésére. Az eredeti tervek szerint ballasztként szolgált volna az Enyergija első tesztkilövésekor, ami hőpajzs híján a légkörbe visszatérve a pusztulását jelentette volna.

1993 után évekig állt a szabadban Bajkonurban, kitéve az időjárás viszontagságainak. Idén januárban végül átvitték a csillagvárosi múzeumba, ahol renoválták, és a belsejében kis kiállítást rendeztek be. (Google Earth: 45°55'10.58"N 63°18'35.67"E)


Az OK-M teszter a kazah sztyeppén. Sok-sok évig állt így itt.


 

OK-MT: szintén statikus teszter volt, sok feladata közül néhány: technológiai, üzembentartási és szállítási dokumentáció létrehozása, folyékony és gáznemű anyagok tárolása és feltöltése a siklóra, katonai műveleti tervek kidolgozása.
Az OK-M-hez hasonlóan később Bajkonurba szállították, és OK-ML-2 néven szintén raktéka-sikló interfészfejlesztő feladatokat látott el. Az Enyergija hátán való utolsó, tüzes utazástól ez is megmenekült, és jelenleg a Ptyicska mellett tárolják az MIK csarnokban.

 

 

 

OK-TVA: hő-, mechanikai és akusztikus terhelést teszteltek ezzel a példánnyal. Miután elviselt hőmérsékleteket -150°C-tól 1500°C-ig, 166 dB-es hangnyomást és több ezer kN-os erőket, megérdemelten nyugdíjba vonult.
A siklót áthajóztatták a moszkvai Gorkij Parkba, ahol először „űr-éttermet” akartak berendezni benne. Végül élménymozit hoztak létre a raktérben, ahol a nézők átélhetik a kilövés fázisait. A siklót a Buránhoz hasonlatosra festették, ezért a Moszkva folyó partján sétálva könnyű azt hinni, hogy az igazi áll a parton. (Google Earth: 55°43'43.38"N 37°35'48.75"E)

 


Nem igazi - a Burán "szórakoztató létesítmény" a Gorkij Parkban.

 

 

 

OK-GLI:  és végül a program egyik legismertebb darabja, közismert nevén az „analóg Burán”. Légköri repüléseket és landolást gyakoroltak vele, fel volt szerelve négy saját sugárhajtóművel is, ezekről könnyen felismerhető. Összesen 24 repülést teljesített. De a 2000-es években igencsak kalandos sors jutott neki osztályrészül…
A pénztelen NPO Molnyija 2000-ben eladta a repülőt az ausztrál Buran Space Corporation-nek (BSC), akik kiállították azt Sydneyben. A BSC ausztráliai, majd világ körüli turnét vizionált, de a jegyeladások nem voltak jók, és a cég csődbe ment. A repülő visszakerült az oroszokhoz, akik igyekeztek újra túladni rajta. Az analóg Burán 2002-ig egy Sydney-i parkolóban állt elhagyatva, amikor sikerült eladni egy szigapúri társaságnak, az SSWT-nek. Ők szintén földkörüli turnéra kívánták vinni a repülőt, első állomásként Bahreinbe. De a cég fizetésképtelen lett, az analóg Burán Bahreinben rekedt, a Molnyija pedig beperelte az SSWT-t.
2004-ben német újságírók „felfedezték” a szétszedett repülőt a bahreini kikötőben. A sajtóvisszhang hatására sokan érdeklődni kezdtek, végül a Sinsheim-i múzeum tett vételi ajánlatot. A tranzakciót meg is kötötték az oroszokkal, de a repülőt a per lezárásáig nem lehetett elszállítani. A bahreini bíróság 2006-ban egyszer már az oroszoknak ítélte a tulajdonjogot, de a szingapúriak visszaperelték őket, és ők is „üzleteket” kötöttek: idén nyáron egy malajziai kiállítást már vissza kellett vonniuk, de a legújabb hírek szerint decemberben Kínában kéne feltűnnie a "bolygó űrsiklónak".
Reméljük előbb-utóbb megnyugtató véget ér ez a fura történet.
(Google Earth: 26°11'53.90"N 50°36'10.42"E)

 


Az analóg Burán, készítői körében, valamint elhagyatva egy ausztrál parkolóban.


Elutaznál Bajkonurba?

A www.buran-energia.com oldal, amellett hogy bőséges és friss információval szolgál a szovjet űrsikló-programról, utazást is szervez 2008-ra a Csillagvárosba. A fő látnivaló a Szojuz-TMA 12 kilövése lesz. Az út nem olcsó, kb. 5000 $-ba kerül, ami a moszkvai érkezéstől fedezi a dolgokat. Novemberig lehet jelentkezni a szervezőknél, részletek itt: Baikonur Tour 2008.

 

Irodalomjegyzék:
http://www.buran-energia.com
http://www.k26.com/buran
http://www.buran.ru
http://www.russianspaceweb.com/buran.html
http://www.aerospaceweb.org/question/spacecraft/q0241.shtml
http://www.aerospaceweb.org/question/spacecraft/q0153.shtml

Szerző: lacalaca

6 komment

Címkék: történelem burán

A bejegyzés trackback címe:

http://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr65138342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

vizes zsemle 2007.08.31. 10:44:52

Köszönöm a cikket, régen kerestem már, örülök hogy megírtad, összeállítottad, így tovább!

lacalaca · http://lacalaca.blog.hu 2007.09.04. 11:51:14

Örülök, hogy tetszett és hogy segíthettem!

Nemrég találtam egy érdekes doksit, a Burán(ok) lehetséges felhasználási módjáról. Űrháború! Előbb-utóbb lefordítom.

kacsa! 2007.09.09. 23:49:53

Szomorú sorsú orosz mérnöki munka... csak egy a sok közül.

Krisz 2007.11.03. 21:24:37

Rengeteg felesleges munkaóra, és hiába kiképzet ember. A pénz le van szarva. De a munka.. Szegény mérnökök, munkások, kozmonauták....

De sajnálom...

Robes 2008.04.13. 21:04:29

Cool nagyon a cikk. Kicsit felpörögtem az rtl klub hírén, miszerint a németek egy múzeumban állítják ki a Buránt, amelyből 10 készült. Már akkor is tudtam, hogy ez nem pontos, de a cikked mindent felfedett, asszem írok az RTL klubnak, hogy olvassanak téged, mert ez eléggé lehúzó, hogy az ember a híradót nézi, hogy baromságokat hall...
(amivel bajom volt: a Burán mint olyan megsemmisült, amiről csacsognak az csak az OK-GLI lehet. Amúgy meg nem épült 10. A tesztmodelleket nem szokás (ráadásul ezek nem teljes értékű űrsiklók) beleszámolni a megépült flottába. Szóval igazán csak 1 épül meg, és ha a Ptichka és a Bajkal is számít akkor 3, de ennél több már biztos nem... )
Köszi még egyszer

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2008.04.15. 09:21:26

Na igen, szerencsére nem nagyon nézek híreket... Szerintem a kedves RTL Klub nem nagyon fogja a színes híreket korrigálni, bár ki tudja.