Sic Transit Gloria Mundi - avagy miért utálom a Space Shuttle-t?
2007.07.22. 00:55
Előszó Az alábbi írás újfent Hartree-Fock Cares fedőnevű júzertől származik. Lány rakétával és egy érdekes cikk a hajtás után.
A minap került kezembe egy 1992-es, azaz tizenöt éves cikk a NASA korábbi igazgatójának, a néhai Thomas O. Paine-nek a tollából. Az irományában, mely az űrhajózás várható jövõjérõl szólt, megemlítette, hogy szerinte "2000 és 2010 között" a hagyományos Space Shuttle-flottát egy újabb tragikus baleset következtében kivonják a forgalomból". A jóslat Damoklész kardjaként függött tehát a NASA fölött, míg csak le nem esett" Most az űrügynökség azt ígéri, 2010-re valóban, végleg leállítják az űrrepülõgépes utakat. A szükséges változásokat az amerikai űrpolitikában csakis a Columbia tragédiája kényszeríthette ki. A most körvonalazódó új koncepció véleményem szerint annak a hallgatólagos beismerése, hogy az elmúlt harminc év stratégiája az amerikai emberes űrrepülések terén alapvetõen elhibázottnak bizonyult, és rengeteg területen gátat vetett a fejlõdésnek. Komolyabban, mint elsõre gondolnánk.
1972-ben az Apollo 16 űrhajósai éppen a Holdon autókáztak, amikor Richard Nixon (az űr "nagy barátja") zöld utat adott az űrrepülõgép tervnek. Az új irányelv ez lett: olyan eszközt építeni, amely rakétaként startol el, de repülõgépként tér vissza, egyszerűen, szépen, kifutópályára, anélkül hogy a fél haditengerészetet kiküldenék az óceánra begyűjteni a vízen hánykolódó kapszulát a rókázó űrhajósokkal. S ezután a komplexum egyes elemeit, például magát a repülõtestet újra és újra fel lehet használni. Úgy tűnt, hogy így olyan rendszeressé tehetõ a forgalom Florida és az alacsony Föld körüli pálya között, hogy egészen olcsó lesz majd feljuttatni kisebb-nagyobb műholdakat. Ezért aztán el is nevezték a cuccot Space Shuttle-nek azaz űr-ingázónak. Az alacsony ár majd mágnesként vonzza a magáncégeket, ott fognak majd tülekedni távközlési, távérzékelési, anyagtudományi ketyeréikkel a kéthetente induló űrrepülõgép-járatoknál. Így fog kommercializálódni az űr - mondták az okosok.
Ha már megvolt a politikai akarat, dűlõre kellett jutni néhány alapvetõ kérdésben. Például, hogy mekkora legyen az Orbiter, azaz maga az űrrepülõgép. Ez nagyon nem triviális, és úgy gondolom ez volt az a pont - a tervezés legelsõ stádiuma - ahol a koncepció elbukott. A NASA tudniillik nem egyedül fogott a fejlesztésbe, hanem a Légierõvel közösen. Egyrészt, mert a Légierõnek már voltak ilyen irányú tervezési tapasztalatai, másrészt - és elsõsorban - mert a Védelmi Minisztérium (DoD) is igényt formált Shuttle-repülésekre, s azt is tudták, hogy miket akarnak azokon felvinni. Képzeljünk el Hubble méretű űrtávcsöveket, de olyanokat amelyek lefelé néznek, vagy kísérleti műhold-műhold lézerfegyvert, meg hatalmas radarantennákat, a raktérbe beépítendõ katonai "mini-űrállomást", vagy amit akarunk. Igazából mindmáig nem tudhatjuk, hogy a minisztérium mi mindent vitetett fel. Egyszer találkoztam Bob L. Stewart űrhajóssal Budapesten, aki részt vett DoD-repülésen is. Amikor megpróbáltam kikérdezni õt errõl az útról, azt felelte, hogy nem mondhat semmit, viszont biztosíthat, hogy a repülés nagyon unalmas volt. Oké. Egy biztos: sokkal inkább a DoD igényei döntöttek a Shuttle méretezésében, mint bármiféle reális piacfelmérés. Ugyanis ellenkezõ esetben az űrrepülõgép egyszerűen nem nõtt volna ilyen nagyra.
Mirõl is van szó? A nagy méret azt jelenti, hogy lassabban gyűlik össze a teli raktérre való műhold, ha ugyan összegyűlik. Tehát ritkán indulnak az űrrepülõgépek, azaz drágán. (Tudniillik az indítóhely személyzetének akkor is fizetni kell a bért, ha évente ötven indítás történik, de akkor is, ha csak három.) Mindezt elõre is lehetett volna látni. Azt azonban kevésbé, hogy a hordozórakéta piacon megjelennek versenytársként az európaiak, a kínaiak, sõt, a gorbacsovi nyitást követõen a szovjetek is. Márpedig mindez a nyolcvanas évek második felére bekövetkezett. A NASA reményei, hogy rojtosra keresse magát az űrrepülõgéppel, aztán végleg füstbe mentek a Challenger 1986-os tragikus elvesztésekor. A balesetet követõen elharapódzó hiperóvatos NASA-attitűd mellett gyakorlatilag lehetetlenné váltak a rendszeres bérindítások. Magára a szállítható rakományra is szigorúbb követelményeket róttak ki, például nem lehetett hozzáépítve folyékony hajtóanyagú gyorsítófokozat, ami már önmagában elég volt ahhoz, hogy a felhasználók nagyon nagy része másik hordozórakéta-szolgáltatót keressen. Hogy, hogy nem, olyan nem akadt köztük, aki tehervagonnyi műholdat akart volna indíttatni, pedig ezt tényleg csak a Shuttle-lel tehette volna meg. Summa summarum: az űrhajósok jelenléte a fedélzeten piaci szempontból hátránnyá vált, mégpedig a fokozott biztonsági elõírások miatt. Ráadásul a robbanást követõ jó másfél éves repülési szünet sem növelte a NASA, mint megbízható üzleti partner presztízsét.
Műhold van eladó.
A NASA a magánbefektetõkön kívül eleinte bízott abban is, hogy az űrrepülõgépének lesz hová mennie, lehet vele valamit kezdeni a műholdfuvarozás mellett/helyett. Azt remélték, hogy az elhagyott Skylab űrállomás, a Saturn-Apollo korszak egyik legsikeresebb terméke, melyet három legénység látogatott meg 1973-ban illetve '74-ben, még megvárja az űrben az elsõ Shuttle utakat. Így talán fel lehet újítani a folyamatos amerikai jelenlétet odakint. Egy űrállomáson, hónapokon keresztül ugyanis sokkal de sokkal több értelmes dolgot lehet művelni, mint egy kéthetes űrrepülõgépes kiruccanáson. Csakhogy a Shuttle lassabban készült, mint ahogy a legpesszimistábbak jósolták, ráadásul a naptevékenység is fokozódott, így a Skylab a felerõsödött légköri súrlódás miatt 1979-ben lezuhant, mégpedig elég durva körülmények között, amint arról már írtam volt. Amerika tehát űrállomás nélkül maradt, és mivel a Saturn V-ös hordozórakétához szükséges infrastruktúrát - épp a Shuttle miatt - elbontották, még arra sem maradt lehetõség, hogy a Skylab repülõképes másodpéldányát pályára állítsák, így az minden idõk legdrágább kiállítási tárgyává lett a washingtoni Air and Space Museumban.
1981-ben aztán elindult végre az elsõ űrrepülõgép, de űrállomás addigra már nem volt sehol. Reagen elnök ezért meghirdette a Freedom-tervet, hogy legyen. A projekt fajult-fajulgatott, belekerültek a Kanadaiak, a Japánok meg az ESA is, sõt, amikor a Szovjetunió összeomlott, az Orosz űrügynökség is. Így már új név kellett az állomásnak, de ebben nem sikerült dűlõre jutni, úgyhogy az űrkomplexum jelenlegi hívójele egyszerűen Nemzetközi űrállomás (ISS). Az ISS amerikai moduljait, illetve egyes európai és japán szegmenseit, mint tudjuk a Shuttle szállítja föl.
Az űrállomás kiszolgálásán kívül az STS rendszer csak néhány esetben tudott valami testhezálló feladatban dombarítani, többnyire akkor, amikor műholdak pályán történõ szervízelésére került sor (a legjobb példa erre a Hubble űrtávcsõ). Ekkor ugyanis az űrhajósok jelenléte a fedélzeten (illetve azon kívül) alapvetõ fontosságúnak bizonyult.
A küldetések többségének célja ezzel szemben vagy az volt, hogy a raktérben elhelyezett laboratórium-modulokban (a régebbi SpaceLab, vagy a SpaceHab) mikrogravitációs kísérleteket végezzenek az asztronauták; vagy pedig, hogy különbözõ műholdakat, sõt űrszondákat állítsanak a raktérbõl pályára. Úgy gondolom a Shuttle e feladatkörök egyikéhez sem volt optimális. Miért is?
A raktéri laboratóriumok reptetése a tudósok egyfajta "ideiglenes" kényszermegoldásaként született, arra az idõszakra, amíg nincs űrállomás. (ld. még "ideiglenesen hazánk területén állomásozó szovjet csapatok") Ezeket természetesen csak a repülés idõtartama alatt lehetett használni (max: 18 nap), azaz hosszú távú vizsgálatokra nem voltak alkalmasak. Igaz viszont, hogy útról útra teljesen ki lehetett cserélni a kísérleti eszközöket a fedélzeten. Ám összességében elmondható, hogy az ISS jelenléte szükségtelenné tette ezeket a repüléseket - az eredeti tervek szerint is a Columbia tragikusan végzõdõ missziója lett volna az utolsó ilyen út, és hát az is lett.
A másik felállás, azaz műholdak és űrszondák eregetése a raktérbõl pedig tipikusan olyan feladatkör, ami emberi jelenlét nélkül is tökéletesen megoldható. Itt ugyanis a Shuttle csupán egy nehéz hordozórakéta szerepét játssza. Más kérdés, hogy akkora aktív buszter, amivel egy Hubble tömegű és alakú terhet fel lehetne juttatni, jelenleg nincs Amerikában. De lehetne...
Mit tehetett volna a NASA a Shuttle helyett?
Wernher von Braun és német barátai a hatvanas években csodálatos hordozórakéta-családdal ajándékozták meg Amerikát: a Saturnokkal. A Saturn-IB a Föld körüli küldetésekre hordta az Apollo űrhajókat, például a Skylab űrállomás kiszolgálására. A kétfokozatú Saturn-IB kapacitása a maiak közül az orosz Proton hordozórakétáéval mérhetõ össze; magyarul vígan pályára állíthatta volna a mostani űrállomásmodulok bármelyikét, vagy a Hubble-t. Az IB még nagyobb testvére, a három fokozatból álló Saturn-V pedig ugyanekkora terheket képes volt eljuttatni egészen a Holdra. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy két-három Saturn-V indítással az egész 400 tonnás ISS-t föl lehetett volna hordani a helyére.
Jó kis Saturn-IB makett, 1:48 méretarányban.
A Saturn-IB második, illetve a Saturn-V harmadik fokozata megegyezett; a szabványosított elemekbõl tehát többféle hordozórakéta-konfigurációt ki lehetett keverni, ráadásul a különbözõ rakéták csekély módosításokat követõen ugyanazon indítóhelyrõl startolhattak.
Von Braunék 1972-ben már tervezték a Saturnok következõ verzióit, melyek megnagyobbított, 5-6 személyes űrhajókat illetve száztonnás űrállomás-modulokat szállíthattak volna föl. Tervek születtek az új Apollo-kabinok bevonására cserélhetõ hõvédõ kerámiacsempékkel, melyekkel azok újrafelhasználhatóakká válhattak volna, illetve szó esett a rakétafokozatok és -hajtóművek visszanyerésérõl is. (Az ejtõernyõvel alászálló hajtóművek tervét késõbb a szovjetek is dédelgették az Enyergija-programban, de õk sem jutottak el a megvalósításig, mert összeomlott az országuk.) Von Braun szerint a kipróbált technikában gyökerezõ, standard elemekbõl építkezõ megújított Saturn-rakétapark biztosíthatta volna az USA hosszútávú jelenlétét a Föld körüli is távolabbi térségekben egyaránt, és az újrahasznosítható elemekkel gazdaságossá is lehetett volna tenni mindezt. Ám érvelése 1972-ben nem talált megértésre, a kormány az űrrepülõgép mellett döntött, von Braun pedig kilépett a NASA-tól
Harminckét évvel késõbb a Columbia balesetét vizsgáló kormánybizottság arra a következtetésre jutott, hogy a NASA emberes űrprogramja az elmúlt évtizedben "cél és irány nélkülivé" vált. Erre Bush meghirdette a Vision for Space Exploration-t, melynek tervei mára kikristályosodtak. Ezek pedig a következõk:
- építeni egy, az Apollóra megszólalásig hasonlító, megnagyobbított űrhajót, 5-6 személyes kabinnal, kerámiacsempékkel, hogy újra fel lehessen használni.
- építeni egy standard elemekbõl álló rakétarendszert, melynek egyik (kétfokozatú) tagja ezt az űrhajót fel tudja juttatni Föld körüli páyára, a másik (háromfokozatú) tagja pedig mindezt el tudja vinni a Holdra. Lehetõleg minél több visszanyerhetõ részegységgel (pl. hajtóművek)
- ezzel a rendszerrel a holdutazások mellett az űrállomást is kiszolgálni, amíg kell.
Csakhogy idõközben eltelt majd negyven év. A NASA emberei vért fognak pisilni, mire újra megszerzik azt az elfelejtett tudást, amit von Braunék, és az Apollo-korabeli mérnökök felhalmoztak a hatvanas években. Mindezt jól jelzi az alábbi tragikomikus történet:
A minap az új hajót fejlesztõ Glenn űrközpont szakemberei bukkantak fel a Kennedy űrközpont múzeumában, ahol nekiestek az utolsó megmaradt, repülõképes Apollo-űrhajónak, hogy szétcsavarozzanak és megnézzenek rajta ezt-azt, hogy hogyan oldották meg régen az okosok. Mert hát a tervrajz az elkutyulódott az archívumban, és talán szakértelem sem maradt elég. Csodálkoztak, jegyzeteltek. Áhítattal nézték a hajdani holdhajót. E modernkori "ásatás" gyönyörűen példázza a helyzetet. Ahonnan '72-ben könnyű lett volna folytatni, most nagyon-nagyon nehéz lesz. Így múlik el a világ dicsõsége.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lacalaca · http://lacalaca.blog.hu 2007.07.22. 02:41:17
Drága kiállítási tárgyakhoz kapcsolódva: a szovjet Burán-program maradékai sem jártak sokkal jobban. A légköri teszter épp Bahreinben vesztegel, amíg cégek pereskednek a tulajdonviszonyon.
A harmadáig-félig megépített második generációs sikló valami orosz udvaron áll, mert nem sikerült eladni egy német múzeumnak.
A szinte röpképes Burán-2 (mittudomén hogy írják a nevét magyarul), pedig Bajkonurban pihen, és a hivatalos tulajdonosa a kazah állam (ahogy a Buránnak is volt).
Hm, lehet, hogy írok róla cikket. ;)
Zs 2007.07.23. 14:33:32
Hartree-Fock Cares 2007.07.23. 15:46:47
Bonyolult. De én nem azt állítom, hogy a Shuttle helyett a régi Saturnokat kellett volna használni, hanem azok továbbfejlesztett verzióit. Arról, hogy mennyire éri meg mekkora rakétákat használni, nagyon jó gondolatok jelentek meg Almár Iván és Galántai Zoltán új könyvében, melynek címe: Ha jövő, akkor világűr (Tipotex).
lacalaca · http://lacalaca.blog.hu 2007.07.23. 17:18:11
Ehelyett a Saturn-V-re méretezett 39-es állást, mert az volt üzemben, arról mentek a Holdhoz az indítások. A rakétát meg "megemelték", építettek alá egy bazinagy fémállványt, hogy a rakéta orra megfeleő magasságban legyen. Az volt az olcsóbb.
Hraskó Gábor · http://xaknak.hrasko.com 2007.07.23. 17:52:27
Egyébként nem csak az űrsiklóprogram, hanem maga az IIS is idejétmúlta már, mire felkerült. Az oroszok a Mirrel már megmutatták, hogy mire képes odafenn az ember, a mostanában végzett kísérletek tudományos értéke meg zéró!
Ha az emberes utazásokra fordított pénzeket kisebb, olcsóbb robotprogramokra költenék, akkor valószínűleg sokkal hatékonyabban ismerhetnénk meg a Naprendszert.
Egyetlen egy indok van, amely az emberes űrutazások mellett szól, és ezt az indokot nekem is nehezemre esik elhessegetni: Az mégiscsak szuper kúl lenne, ha egy emberhaverünk ott tapiskolná a Mars talaját! Drágább lenne, kevesebbet tudna csinálni, meg folyton féltenénk, de mégiscsak jobban a helyébe tudnám képzelni magamat álmodozásaim közben, mint mondjuk a Sojourner esetében.
Dung 2007.07.23. 18:12:18
PagoX 2007.07.23. 18:36:52
CJP 2007.07.23. 18:44:07
OPi · http://www.index.hu 2007.07.24. 00:43:09
lacalaca · http://lacalaca.blog.hu 2007.07.24. 01:36:57
Most látom az új posztban, hogy a többi szerző lelép nyaralni, jó utat nekik! És pár nap múlva nézzenek be az oldalra, élesíteni a cikkem.
Jester 2007.07.24. 01:57:25
Az űrsilók pedig már mennyivel kúlabbak, plusz ne felejtsük, hogy mégiscsak egy repülőgép. Ezeket meg a kezdetektől arra használják, hogy ráraknak egy bazi puskát és lőnek. Az amcsik se tudták mi lesz a Buranból.. Ez mindenképp suxx. Zsákutca az űrkutatás jelenleg.
Sajnso már nem emlékszem ki mondta, de nagyon bölcs gondolat, hogy "Vigyázni kell az űrkutatásra és folytatni az expedíciókat, mert jellemző az emberiségre, hogy a nagy projektjeit mindig félbehagyja, lásd piramis épitések, kínai óceán hajózás a középkorban"
lacalaca · http://lacalaca.blog.hu 2007.07.24. 04:01:23
De minderről pár nap múlva bővebben a posztban ha a szerzőkollégák is úgy akarják. Egyébként a legutóbbi kommentem óta két posztnyi nyers szöveget írtam össze, szóval lehet hogy lesz az két poszt is. :D
OPi: hej, lehet hogy index-főoldalra kerülök? ;)
sinza 2007.07.24. 08:29:43
Gaius Baltar · http://cydonia.blog.hu 2007.07.24. 10:19:47
dr.radon 2007.07.24. 10:29:20
Szerintem az űrrepülő program szerepe nem csak az volt, hogy ezt-azt feljuttassanak meg visszahozzanak, hanem az is, hogy legyen ürügy dollár miliárdokat juttatni a high-tech iparba és értelmes elfoglaltságot találni az űriparban dolgozó sok-sok mérnöknek.
Nyílván nem véletlenűl lett leállítva a VentureStar (X-akárhány) . Az rendben van, hogy még számos technikai kérdést meg kellett volna oldani, de a végeredmény egy összehasonlíthatatlanul alacsonyabb fenntartási költségü űreszköz lenne. ( Kevesebb ember, kevesebb alkatrész vagyis kevesebb pénz az űriparba. Gondolom ez nem mindenkinek elfogadható:) )
Sinza: tapicskolj rá a Ctrl+a billentyűkre és inverzben fáraszthatod a szemed.
szazharminchet 2007.07.24. 10:32:26
Apollo4 2007.07.24. 10:55:30
De most félre a viccel. Rossz oldalról van a dolog megközelitve. It nem arról van szó, hogy ennyi idő alatt nem tudtak volna egy sokkal jobb és hatékonyabb rendszert megalkotni. Hanem szimplán arról a több ezer milliárd dollárnyi kormányzati pénzről amit az elmúlt 40 évben a NASA-tól külömböző cégeken keresztül a, bizonyos érdekcsoportok zsebeibe vándorolt. Tehát itt ebből e szempontból lényegtelen a biztonság a költségesség pedig direkt kivánatos. Egy örökzöldet idézve Business is Business.
dr.radon 2007.07.24. 13:50:21
Pont erről van szó Apollo4. Na meg arról, hogy a sok mérnöknek találjanak elfoglaltságot, nehogy Kínában, Indiában, az EU-ban vagy valamelyik arab államban kelljen pénzre váltaniuk a tudásukat.
Toymao 2007.07.24. 15:27:08
www.space.com/news/spaceshuttles/buran_bought_000303.html
lacalaca · http://lacalaca.blog.hu 2007.07.24. 16:05:12
no offense Toymao, de...
Pont ezért szenvedek a poszt megírásával, tele a net (meg a fejek) mindenféle félinformációval. Igenis ki volt állítva 2000-be Sydneyben egy űrsikló, de az a légköri tesztekhez használt "analóg Burán", vagy kódnevén OK-GLI volt, ami nem volt űr-képes. A valódi Burán 1993-tól végig a 112-es csarnokban állt Bajkonurban, és csak 2002-ben pusztult el.
f · http://spacefiles.blog.hu/ 2007.07.29. 17:30:33
Lehetne rajta vizsgalni 16 vagy 40 %-os gravitacio hosszutavu hatasat az emberi szervezetre. (Elengedhetetlen, ha embert akarunk a marsra vagy a holdra tenni) Vagy a hosszutavon valtozo gravitacio hatasat (pl 1g-rol fokozatosan 0.4g-re lassulo urhajot szimulalva, ami atszoktatja az urhajost a marsi gravitaciora). Ezt ugyebar csak az ISS-en lehet megtenni.
Felreteve az emberi almokat. Robotok a marson vs emberek - lehet hogy olcsobbak a robotok (sot valoszinu), de ehhez azert szamolni is kell. A jelenlegi MER-ek munkajat szerinted mennyi ido alatt vegezte volna el par geologus helyben? Valoszinuleg toredeknyi ido alatt. Persze a koltsegek is nagyobbak, merlegelni kell. Biztos nagyon okosak lesznek a jovo mars-robotjai, de azert ezt nehez josolni. Jelenleg a kapcsolat idokesese is komoly akadaly.
Apollo 21 2009.11.28. 22:01:25
Apollo 21 2009.12.01. 23:41:50
Persze azért nem lehet az "értéktelen