Meglehetősen mozgalmas az elmúlt pár hét az exobolyók körül. Mi is bemutattuk már a Gliese 581c-t, az első földszerű, eddigi legkisebb bolygót. (A pulzárok körül talált kisméretű objektumoktól most tekintsünk el, ott nem jó lakni.) Lássuk, mi történt még.

Megszületett Bakos Gáspár és csoportjának második felfedezése, a HAT-P-2b. Ahogy az első, ez is rekordokat döntögetett: az eddigi legnehezebb fedési exobolygó 8,17-szeres Jupitertömeggel. Ez már közel van a bolygókat a csillagoktól elválasztó barna törpék tartományához. A mérete viszont alig nagyobb a Jupiterénél, ezért sűrűsége is különlegesen nagy. A "másik véglet" HAT-P-1b-nél 20-szor sűrűbb. További extremitás: a pályája igen elnyúlt, szinte üstökösszerű. Alant látható a felfedezést jelentő fénygörbe. A felfedezéshez hozzájárultak, többek között: Bakos Gáspár (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics), Dr. Kovács Géza (MTA KTM CsKI), valamit a távcsöveket megépítő MCSE-tagok. Csak igy tovább!


A HATNet mérései, alul egy megerősítő észlelés nagyobb távcsővel.



Következő megálló az intersztelláris bolygótúrán a Corot-exo-1b. A francia-európai COROT csillagászati műhold első felfedezése igen reménykeltő. A mérések pontossága ugyanis a várakozásokat is felülmúlja. Ezzel a pontossággal valóban lehetősége van a kis műholdnak felfedezni kőzetbolygókat, sőt talán nagyobbak saját fényét is detektálhatja. Gyönyörűen látszik a fénygörbén, ahogy a bolygó be- és kilép a csillag korongja elé. A mérések alapján a Jupiterhez hasonló méretű és nagyságú a planéta.
A COROT mérése, még a csillag peremsötétedése is tökéletesen látható. A görbe "alja" ívelt, mert ahogy a csillag szélétől a közepe felé halad a bolygó, fényesebb részt takar el. Forrás.



Az exobolygók közvetlen lefényépezésére sem kell már sokat várni. A NASA szakemberei lézer műcsillaggal és -bolygókkal demonstrálták, hogy van működőképes technológia bolygók közvetlen megfigyelésére. Speciális koronográffal (a csillag kitakarására szolgál) és deformálható segédtükörrel sikerült úgy lecsökkenteniük a diffrakciót és szórt fényt a távcsőben, hogy megfigyelhetővé vált a három műbolygó, melyek között egy Föld halványságú is volt.

A legfrissebb eredmény pedig: a Spitzer infravörös űrtávcsővel először sikerült valamiféle térképet kapnunk egy exobolygó felszínéről. Még nem igazit, a HD 189733b-t indirekt módon térképezték fel. A csillag és a bolygó együttes fényének a változását mérték nagy pontossággal, és az adatok alapján rekonstruálni tudták a nagyléptékű hőmérséklet-eloszlást. (Hasonló elvek alapján térképezte fel a Hubble is a Plutót és a Charont.) A bolygón megfigyelhető a forró folt, ami a csillag sugárzása miatt legjobban felmelegedett területet jelenti a bolygó légkörében. A folt a legerősebb besugárzás helyétől 30 fokkal eltolódott, ami nagysebességű felsőlégköri szelekre utalhat. A bolygó ún. forró Jupiter, azaz az anyacsillagához igen közel keringő gázbolygó. Feltételezések szerint az elnyelt sugárzás legnagyobb részét infravörös, vagyis hősugárzás formájában bocsájtja ki, ezért emberi szemmel igen sötétnek látnánk. Keringése során csak az egyik felét fordítja a csillag felé, ahol 1000 fok körüli a felszíni hőmérséklet. Az erős szelek hatására az éjszakai oldal is forró, csak 6-700 fokra hűl le a légkör, mire újra a napos oldalra ér. Ezt a megfigyelést tekinthetjük akár az exobolygó-meteorológia első lépcsőfokának is. Széditő ez az iram, hiszen a legelső exobolygókat is csak 10 éve ismerjük.
Jól látható, hogy a forró foltot a szuperszónikus szelek továbbviszik a felszínen, nem a csillaggal szemben helyezkedik el. Forrás, illusztációk.

Bónuszként egy kis színes a NASA-tól: észlelhetjük a Földről Mr. Spock otthonát?

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.